Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

villanyoznak, de leromboltam a mágnes hidakat magam mögött, mert szent akarok lenni, az Istenhez akarok érni s az Isten egy mosolya világokat ad nekem játékszerül." És Mécs László gyermekes, tehát játékos örömmel ,,verni kezdi az aranyhidat". Már nincs földi mondanivalója, már csak roppant játékai vannak . . . ,,Most már nincs semmi baj! Kirepültem magamból, mint lepke a hernyóból"... Elrepült... A másoké, akiknek semmi kapcsolatuk a valósággal. (1931. március) Mécs indulását, kezdetünk egyik kristályosító pontját érthetően túlfokoztuk. Természetszerűen: itt valami belőlünk fakadt, sajátunkról volt szó. És a túlbecsülés (akárcsak egy másik síkon — Földes Sándor esetében) megbosszulta magát: a túlbecsülést nyomon követte a túldegradálás. Mértékeink eltolódtak, eltorzultak, elkeseredtek. Mások támadhatták Mécset gúnyosan, vítriolosan, de a mi negációnkba csalódás, szomorúság vegyült, valami olyasféle, amit csak az elhagyott szerelmes érezhet. Elvetni egészen sose tudtuk, és ha méltatlanul támadták, védelmére keltünk, rólunk, magunkról is szó volt itt valamiképp. Az ambivalencia jogát követe

1 te. Bizonyító példaként álljon itt az Az Út egyik glosszája, mely Kultúr demagógia címen jelent meg: A következő sorokat kaptam Az Útba való közlésre: ,,Mikor a mécs már csak pislog . . . Mécs László a dzsentri és a Mária-kongregációs szüzek agyonünnepelt dalnoka, aki, amikor még egy rongyos kis szlovák faluban káplánkodott, »piros harangot« kongatott (Rabszolgák énekelnek c. kötetében), ma, amikor a rabszolgák már nem énekelnek, hanem ordítanak, viszont a papi költő zsíros plébánián pohosodik, ma Mécs más harangot kongat: »Egyenlőség nem volt és nem is lesz soha, habár erről régen tirádákat zengtem«. De a költő itt sem áll meg. Fehérre kopott harangját még fehérebben kongatja. »Nem adok száz könyvért egy Miatyánkot«. Nini, ha felemeled egy kicsit a finom papi csuhát, mi látszik alatta? Goebbelsnek, a könyvgyújtogatónak szőrös, görbe lába. Ez is egy kis ganéj a burzsoá kultúrbarbarizmusból." 246