Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

is, hogy egy Mécs-verset csak Mécs tudott adekváltan, egyezőn elmondani. Mű és ember reális egyezése helyett azonban vers és előadó forrt egybe szétválaszthatatlanul. A vers neki mondott a legtöbbet, és így csupán ő fejezhette ki azt maximálisan. És Mécs — a költő — e funkcióban beszűkült és betokosodott. Nála, róla tényleg bűvkörről beszélhetünk, bűvkörről, melyből nincs menekvés: nem tud, nem akarhat belőle kilépni. Sajátja, vagyona, mely azonban nem tükröz, de vele és általa csak a pódiumon hat eksztatikusán. 1931-ben a Korunk ban A költő és a valóság című tanulmányomban már így rögzítem a helyzetet: Mécs László költészete: dalolás; de ez a dal: mákony, ópium, mert valóságot elködlő, csak lírává hamisító kísértés .. . Holott Mécsnek jó szeme van, és látja a dolgok valóságát: a proletariátus életét: és zúgatják és zengetik a földi munka ritmusát és áldási zúg, de nem nekik a szénából tej lesz, nem nekik, rozsból kenyér lesz, nem nekik, a bánya aranyat okád, a gépszörny bankókat tojik, a tenger gyöngyöt álmodik, de nem nekik, de nem nekik. Külön-külön a türelem kunyhóiban tanyáznak, de nézd meg őket, amikor a sok alázat-házat felgyújtja a forradalom és tengerré verődnek s már nincs hatalma ágyúnak, kaszárnyának, erődnek. A kizsákmányoltság felérzése, a tömegerő megsejtése, a forradalmi ritmus megragadása ... de ez csak egy pillanat. A sorsfordító anyagot nem kapcsolja a valósággal, nem kormányozza az útra. Elejti, elimádkozza, visszasimogatja a kétezer év előtti legendához: „Szegény emberek?" — Ó, azok nagy dolgot műveltek: „Ők szülték a világnak a Királyok Királyát, ők szülték Jézus Krisztust!"... A realitásból „üveglegenda" lesz . . . Ötvenmillió munkanélküli? „Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel, nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel, sem a kenyérrel" . . . Mécs menekül... A menekülést maga sem tagadja: „Igaz, én szeretem a világot, mágnes hidjai csudamód 245