Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

landozza száját, hajlandó ezt a löttyöcskét a világ legfönségesebb tokaji boráért elcserélni! . . . Ezt eddig elősegítette ilt Szlovenszkón a Tavasz és az Új Auróra, mikor olyan sok dilettánst adott be közönségének ... és a közönség meg volt elégedve . . . Meg vagyok győződve, hogy ezen előzetes óvások sok ellenszenvet fognak ellenem kiváltani, de nem bánom." (1924, 17. szám.) Mécs László a mi kezdeti adottságunkban kristályosító pont lehetett: látható, hallható, tapintható emberirodalmi eredmény, melyhez — igenelve vagy tagadva — igazodni lehetett. És ez a Mécs a magyar reakció céltáblája volt. Vállalni kellett, védeni, magunkhoz ölelni, magunkba fogadni. Test volt a testünkből, lélek a lelkünkből: vox humana! Szerettük és féltettük. És féltésünk beigazolódott: elmaradt a következő lépés: a valóság dialektikus vállalása, a változás és változtatás muszája. Tehát az, amit erkölcsi realizmusként vállal minden korfelelős író: a valóság erkölcstudata, a vox humana realitása. Egy emberhez méltatlan, kibírhatatlan szociális állapot rögzítése egymagában nem elég. A fontos az ezt követő, elháríthatatlan következetesség: hozzájárulni ez embertelen állapot, az antiszociális valóság megváltoztatásához; a fontos az a lépés, amit fentebb a szlovenszkói üzemi munkás olyan lakonikusan leegyszerűsített: aki á-t mond, mondjon b-t is. Ez, ennyi a humánum elháríthatatlan szocialista elkötelezettsége, ami aztán a marxista esztétika nyelvére lefordítva így hangzik: „Nincs igazság a valósítás ellenőrzése nélkül. A szocialista erkölcsnek ez alaptörvénye alól a költészet sem vonhatja ki magát " (Inge v. Wangenheim). Mécs László fennakadt a realitás buktatóin. Lemaradt, elmaradt. Verse, költészete foglyaként — ez a „legnépszerűbb" magyar költő — magára maradt. És ez a kikapcsolódás lett az elmarasztalója. Változni, változtatni: ezt a szlovákiai magyar irodalomnak kiutalt történelmi szerepet Mécs következetesen már nem sugallhatta, nem valósíthatta. Kötötte papi volta és kísértésbe vitte — szavalata. Mécset, a költőt, a szavaló népszerűsítette és — kisebbítette. Minden verse az ő saját és sajátos habitusára volt szabva. És itt nemcsak a krémfehér és kék cingulusos reverenda-kosztümre gondolunk, hanem arra 244