Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

És láthatatlan kötéllel mindnyájunk vágyát, akaratát, mentő szavát harangozza: Szeressétek egymást! Fáradt, kínzott emberszíveken átsuhant egy meleg kéz simogató jósága: Mécs László ... A Budapesti Hirlap felfülelt a hangra, gyorsan felhúzta a kesztyűt (az Ady-sebek vére még ott feketéll): Bolondok — mondja —, ne higgyetek bután szemeteknek és fületeknek, ez — ha akarom — harangkötél, de „inkább akasztófakötélnek látszik", és már nyúl a kéz, hogy elvágja a végtelenség kötelét, már hazudik a szó, az álarc mögül megszólal a düh hangja: nem engedhetem, hogy az elcsatolt magyarságot ilyen könyvekkel „maszlagolják" . . . Mécs László. Katolikus pap. Egyformán költője: kereszténynek, zsidónak, magyarnak, szlováknak, szegénynek, gazdagnak! A cseh kormánylap üti rajta az első sebet: ,,A magyarság legnagyobb költője — szlovák." Ugyanakkor Szász Károly (ha jól tudom: a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke, a Kisfaludy Társaság tagja stb., stb.) — „szenvelgő zagyvaságért" támadja meg, és nem engedi, hogy ilyen ember „maszlagolja" a magyarságot . . . Tragikus létünk tragikus grimasza: a patentírozott magyar és a cseh kormánylap kezet fogtak, hogy létüket, fórumuralmukat közös erővel megmenthessék. Egy fehér ruhájú pap költő szavára riadoznak, aki nem akar semmi mást, csak elindulni, menni és embereket simogatni . . . Versek . . . technika: kifogástalan. Értelem: zavartalan. Semmi dekadencia, semmi divat, semmi nemzetgyalázás, semmi istenkáromlás, semmi erotika, semmi kétértelműség. Még egy „szőrrel benőtt, rokkant szívű konzervatív" sem tud kifogást emelni. Mibe kapaszkodhatnak hát mégis a Szász Károlyok? Épp abba, hogy nem lehet belekapaszkodni semmibe! Flogy dühösen, fogcsikorgatva kell nézni, hogy a Szász Károlyokkal identikus vasárnapi ódaböfögők izzadása helyett milyen életesen, milyen magától, természetesen indul és ér célhoz minden. Ó jaj: az elnöki pódiumot csapkodó ítéletbitorlóknak nem ad ez a Mécs László semmit. Nem holt anyag, nem pindaroszi daktilus és nem glükoni sor, nem mikroszkóp alá dugható kövület, sem frázisbreviárium. Az elnöki pódiumon irodalomról beszélve — százkilencvenkilencedszer nem lehet újból elismételni, apriori odadörögni a pár száz éves Zrínyi-mondatot. Szász Károly szemében Mécs nem lehet költő. 239