Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Vigyázzatok a nappalokra! (A Mécs-probléma és tanulságai)

Ő nem azt mondja: Ne bántsd a magyart!, de így beszél: Ne bántsd a magyart, ne bántsd a szlovákot, ne bántsd a zsidót, ne bántsd a szenegálit, egyáltalában: ne bánts senkit. O nem mondja csupán ezt: Szeresd a magyart, nem tesz utána felkiáltójelet, de vesszőt, testvéri vesszőt: szeresd a magyart, szeresd a szlovákot, a zsidót, a szenegálit, egyáltalán: mindenkit szeress. Mindenkit, aki ember. Minden feloldódik egy nagy ölelő gesztusban. Aki ezt a kezet nem tudja meglátni, elfogadni, simogató jóságát megérezni: — az fél az emberi testvérfogástól, az fél a szeretet érintésétől, az csinálja tovább a maga kisded játékait és farizeuskodva az embertelen ség törvénnyel szentesített papiros-paragrafusait zúdítja a hirtelen eléje toppant ember hitére. A Szász Károlyok . . . lassan halálra fertőzik a magyarság minden egészséges erejét, emberi testvérérzetét. Az önzés, duhajkodás, frázisos vakság bitangba vert magyarja halálos rokkantan nézi káros gesztusaikat: a sörház utcai bombaébredők kocsmaüvöltését. Mi választja el az ébredőket — a kór gyilkoló lázát — a Szász Károlyoktól: e bacilusok első tudatos tenyésztőitől? Semmi. Egymás létét igazolják. Összeköti őket a sötétség: az önzés, az uralomvágy, a frázisok melegágya, a bódultság, az elbizakodott, a konok, gyáva egy helyben topogás: mert egy mozduló új pillanat elsöpri őket. íme: felrepül az igazság tépett szívű vészsirálya: Ady Endre, és már hallani a hozsannát: le kell ütni; ha ez nem megy: leokádni, kíméletlenül, bután, bántón, otrombán megbélyegezni; pillanatra lehetetlenné tenni, pillanatra — fellélegzeni: ,,Ady és felekezete, ez készítette ki a mi közéletünk talaját arra is, hogy mikor százezren adják oda fiatal életüket, akkor az itthon maradt polgári társadalom egy része élelmiszerrel kiuzsorázza a másik részét." (Budapesti Hirlap 1915. nov. 23.) Az embernek megáll az esze: Ady és az uzsorások! Ez nem más, mint tudatos, cudar, hamis váltóállítás, a vonat halálba tévesztése ... A magyar vonat ma romokban hever . . . „Hajnali harangszó?" Ki meri? Gyorsan: füleket dugni, nosza elő a tegnap kipróbált bűzbombáit, a tegnapi macskazenét! ... Itt nem szabad, itt bűn a hajnal. Az egyetlen halálos bűn a magyar ugaron: a hajnalhasadás . . . Hajnalt keresni, kérni, könyörögni, siettetni: a jobb, az emberibb magyarság haj240