Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Állatregény és fasizmus

teszik ki a regény, a „lázadás" nagy részét! Hamis váddal bíróság elé kerül Rex, a költő kutyája is, a költőé, aki már Tip gazdájának is ellenlábasa volt, ahogy most Rex — Tipé. Rexre halál vár, a Vezér izzó gyűlölettel vak­kantja a vádat: „Rex vallomásából kiderül, hogy gazdája közönséges kommunista, maga írta és sokszorosította a fa­sizmus ellen uszító röplapokat, holott nyilvánvaló, hogy mozgalmunknak a fasizmus tette eddig a legnagyobb szol­gálatot ... A fasizmus egyebet sem tett, mint rombolt, gyilkolt és pusztított, s ezeket a műveleteket mi is játszva el tudjuk végezni, hogy gazdáinkon felülkerekedjünk." Rex — aki artistakutya volt valamikor — kiugrik a kutya­gyűrűből egy magaslati pontra, és onnan replikázik: „Nem látjátok, hogy olyan őrült áll előttetek, mint Hitler volt? Amit a Vezér úr meg akar valósítani, az megvalósíthatat­lan .. . itt helyben bebizonyítom." És Rex, mindenki ámulatára nyávogni kezdett, mint tavasszal a macskák a háztetőn, mire a város minden részéből előtörő macska­falkák nekiestek a kutyáknak, és erre megindult — az ugatás. A próbatét kudarcot vallott, Tip fél szemére meg­vakultán, elmenekül. Rex és a józan Fűszeres szövetkeznek a macska Rózá­val, és igyekeznek zavart kelteni a kutyák soraiban. Idejé­ben, inert a Vezér közben kijátssza a nagyágyút, az új csodafegyvert: a veszettséget. Veszettre mart rohamcsapa­tok alakulnak, majd egymást marják és így rohanják meg az embereket. De az emberi társadalom felülkerekedik. Sintér dolgozik, lövik, pusztítják az ebeket, és kötelezővé teszik a veszettség elleni oltást. A furcsa lázadásnak vége, és csak Rex gazdája, a költő morfondírozik: „Felrémlett előtte a fasizmus . . . Megrázkódott... A veszettség távol­ról sem olyan veszélyes, mint a fasizmus. A veszettség ellen elég az oltás, de a fasizmus ellen nem elég. A fasiz­mus ellen keményen és kitartóan harcolni kell." Már az itt felvázoltakból is nyilvánvaló, hogy az állat­regény, az állateposz, mely nagyvonalúságot követel, kö­vetkezetes adekvációt, biztos vonalvezetés hiányában ellaposodott; kihatásában és eredményében provinciálissá vált. Reymont az állatlázadással egy egész világot mozgat. Szabó Béla egy város kutya- és embertársadalmára redu­kálja a lázadást, melyet végül is egy közigazgatási plakát­tal, rendelettel lehet felszámolni. Szabó állatregénye poli­226

Next

/
Oldalképek
Tartalom