Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

sújtó — igazságtalanság tetéz. Üjra látja az „embert veszejtő vándorutat", amikor végiggyalogolta fél Európát és „mégsem volt sehol, csak háborúban". Vád, ténymegállapítás cáfolhatatlanabbul ritkábban hangzott el, mint itt, így és most. Az európai kényszerkettősséget (hatalom — szellem) csak ez a kisember foghatta fel, akinek az életét épp ez az európai háború hasította ketté. Európa Janus-arca egyre jobban háborús felét kénytelen mutogatni, mert eredendő imperializmusa révén egyre a világháborúk foglyává állandósul: kultúra grimaszává. És ennek a tudatosságnak, ennek a háborús öntudatnak hordozója, kényszerfoglya a kisember. Semmi köze hozzá, csupán ugrasztottja és — áldozata. Semmi köze a monopolérdekek és faj teóriák, térelméletek cinikusaihoz és mániákusaihoz, és mégis értük rohan, bukdácsol, nyüszít, dühöng, kínlódik és döglődik: „Olyan a háborúba sodort ember, mint a bombarobbanás szórta földdarabok: ezredévekig fogódzott magában sok millió porszem, most elszakadtak, igaz, visszahulltak ismét a földre, mégis más formája lesz a rögnek, ami belőlük alakult." így szakadnak ketté „millió sejtre, porszemre" e kis emberéletek, szakadékokat hordoznak magukban, és a metszővonal neve: félelem. Csoda, ha elbújnak előle a feledékenységbe, a közönybe, a struccillúzióba?! Ez a bizonytalansággá hasadt szkizofréniás lét. a kisembernek ez a szörnyű életlabilitása ordítja és üvölti itt a legilletékesebben korunk világveszedelmét, a háborús permanenciát, az értelemosztással háborúba vadítható emberiség átkát: „Jó lenne, ha valamiféle tudósféle kimutatná egyszer a háború okozta izgalmakat, azt a szörnyűséges állapotot, amikor az embernek a lelke is reszket a félelemtől. . . Ha még sokáig háborúskodik ez a veszekedett emberiség, egyetlen nagy tébolydává teszi a világot." Messze voltak — tegnap — a háborúban a csillagok, és az atomnihilizmus még ezeket a csillagokat — éjszakák barátait és vigasztaló fényeit — is szétvetheti. Dobos regényének az ad távlatot, hogy a háborúra való reagálás az élményerőt össze tudja kapcsolni a tanulság kicsengésével. Kétszeresen éli meg a háborút, két különböző hőfokon: az eredendő élményindulat erejével és az emlékező summázó értelmi felérzéssel: továbbadható, érválló tanulságvonással. És ez nem sorrendbeli, idő egymás14 Fábry Z.: Stószi délelőttök 209