Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

utánban jut kifejezésre, de úgy, hogy a mai gondolat összekeveredik a tegnapi érzelmi elsőbbséggel. A háború a ma szemszögébe került, és megfordítva, a mai tudat magába szívta a tegnapi fájdalmat. Vélnéd: önkényes asszociációs sorjázás az egész, de az időben való kettős futtatás itt a kompozíció menetét, nehezét jelenti. Minden pontosan összevág, annyira, hogy a felületes olvasó észre sem veszi a „formabontástBelső tagoltság egysége és nem külsőleges, hivalkodó tördelés adja a regény modernségét. A kis regény valójában: monodráma. Egy 169 oldalas belső monológ, mely sose esik az öntükrözés hibájába és kényelmébe. Az önvívódás hőfoka itt egybeesik a regény hangvételével. És ez a hangvétel: lírai. A lírai realizmus változatai sokfélék. Dobos hangfekvése: az elkeseredés fanyar lírája. Visszafojtott és visszafogott perlekedő düh és csillagvágy keveréke. Keserű, tépő, önmarcangoló, dohogón kijózanodó és józanító lírai realizmus, melynek alján azonban olt van a nagy szolidaritás: az önvívódás mindig sok ezer ember gyötrődésének lesz az alapmodellje. Lavro Ólma, a most feltűnt spanyol drámaíró (kiben sokan Garcia Lorca utódját látják), a lírai realizmus, a szolidaritás-realizmus egyik fontos meghatározására tapint rá: „A realizmus példája: a dobogó szív." Ez a dobogó szív kollektív ütemű, de ugyanakkor agyat is mozgósító emberség. Dobos lírai realizmusa: az értelmetlen szenvedések dühe és változtatásra képesítő pesszimizmusa. Pozitív pesszimizmus: éberségfunkció. A háború: hazárd tizedelés. A kisember valahogy mindenképpen belekerül „a szórásba", de a háborút játszó hazardőrök kimaradnak belőle. A regényből a „szórásba" kétszeresen került kisember fojtott dühe csap ki. Érezni a regény minden során: ez az író legszemélyesebb, összeráncolt homlokú ügye. Az összeráncolt homloknak adekvát kifejezése csak az összeszorított száj lehet. Ez adja és hozza a kemény tömörséget, a fegyelmezettség szűkszavúságát, mely visszatartja a bőbeszédűségtől, a túláradástól, a szerepjátszástól, az utánérző másodfunkciótól. Gondoljuk csak el: micsoda hálás szerep játszási alkalmat mulasztott el az író, amikor Ács Kálmánba belevág a lélegzet-elállító hír: fia kezében gránát robbant: Hogy kihasználná ezt a villámcsapást sok író: a hős dermedt 210