Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

indok, olyan következeilen lett a keresztülvitele. A feladat elvégzésére a mindenütt fellelhető fasisztákat szedték össze. A baj azonban az volt, hogy e néma menetbe nemcsak fasisztákat soroztak és soroltak, de kényre-kedvre embereket, ahogy éppen adódott. A kijelölt létszám volt a fontos. ,,Kell a létszám", volt mindennek mozgatója. Ahol ez nem töltődött ki, ott néha az utcáról fogtak össze, és halásztak ki válogatás nélkül férfiakat, de volt úgy, hogy nőket is. így aztán nem csoda, ha oda nem valók, sőt antifasiszták is kerültek a fasiszta jóvátétel csődtömegébe. Mint Pilátus a krédóba, úgy jutott ez új fogolymenetbe Ács Kálmán is: „Nem volt még ennek a változásnak törvénye. A bíró a régi volt, a sógorság-komaság fogta jól a kezét... A sok szegényember, akit megilletett volna a vezetés, soványka tarisznyával ott gubbasztott mellettem . . . Levert, szótlan népség voltunk." A háború kétszeres ártatlanjai, áldozatai mindenkinél elkeseredettebben némulnak, méltatlankodnak és — lázadnak: „Megfojt az a tudat, hogy az urak viselt dolgaiért a magunkfajta pórnépet számoltatják", ezt a „magunkfajta mondvacsinált ellenséget". Ács Kálmán „lelke szörnyű háborgásával" méltatlankodik, „de mire meghallgattak, már Szmolenszk alatt zötyögött velem a vonat.. . Rom és pusztulás fogadott mindenütt ...nem akartam látni és tudni, csak a magam keserűsége perzsel t". A kisember megint csak „belekerült a szórásba". Nem bírja ez igaztalan, elkeserítő helyzetet: szökik. Szökevény lesz. Indoka, mentsége lapidáris: „erőszakkal ellenséget csináltak belőlem. . . hisz egy intézkedés ártatlan áldozata vagyok . . . utolsó fogolyszökevénnyé züllöttem . . . Semmi sincs, csak az életem ... ezt mentem reszketve, akár egy féreg". így kerül — titokban, megértő szovjet emberek, sőt egy őrnagy segítségével — újra a nyárfa gyökérvermébe, az új határ végpontjára. És itthon, amikor élete egyenesbe lendült, amikor már nincs kenyérgondja, de van családja, egyszerre csak fia játékos kezében felrobban a tegnap háborús gránátja. A háború visszaütött, visszavágott, és Kálmánunk fia bizonytalan sorsára gondolva, újra kénytelen felidézni, átgondolni mindent: kétszeres fogoly és szökevény voltát, a kétszeres igazságtalanságot, melyet, íme, most egy mindennél szörnyűbb — mert ártatlant 208