Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

— nem haragszik? — úgy öt-hatezer embert?" — „Természetesen, hogy nem. De ez nem ok arra, hogy ne próbáljak megmenteni ötvenet-hatvanat." Valahogy így sikerül az arány a regényben is. Az ezermentés ezerareúságot kíván. Rácz — érthetően és megbocsáthatóan — megragadt a Hernádi-kettősségben. Ha ezt az ezerarcúságot, ezt az ezerarcú egyet rögzíteni tudta volna, ha a kohézió nagyobb arányban és maradéktalanul sikerül, akkor korunk egyik nagy regénye született volna meg. így „csak" a szlovákiai magyar regény született meg — végre! És eredménynek ez nem is kevés! Az első regénynek mindig sok a mondanivalója: az élményhűség terhét hordozza. Az önéletrajzi elemek itt zsarnok módon kérnek szót. És ez a kivédhetetlenség hozza aztán magával a szubjektivitás atmoszféráját: a lírát. Rácz regénye ezt a lírát pozitívummá, szolidaritássá, kollektív értelművé akkumulálta. Regénye a lírai realizmus példája lett. Az elöljáró mottó-ajánlásban Rácz kimondja célját: a regényt „összefogó szenvedéllyel megírni". A lírai realizmus döntő meghatározását olvastuk. A lírai realizmus motorja: az író szenvedélye. A regényteljesség azonban több a lírai realizmusnál! A regény: történelem. És a történelmet nyugtázó regényteljesség nemcsak az írótól függ. A regényt kora vizsgáztatja, determinálja. És megfordítva: a kort a regény vizsgáztatja. Csak korteljesség, korbeteljesülés időzíthet regényteljességet. Nem véletlen, hogy Max Picard épp a Hitler in uns selbst című könyvében mondja a regényről: „Egy regény, mely maradandó akar lenni, csak egy olyan korban keletkezhet, mely maga is maradandó, melynek tehát kontinuitása van. Csak ha az író nem önmagából kifelé monologizál, lesz a regény maga is igaz világ, mely többet tartalmaz, mint amennyit írója beléadott: a regény több lesz, mint maga az írója." Picard tétele illusztrálására egy mai angol regényt (Mary Webb) és egy száz év előttit (George Eliot) hasonlít össze: Webbnél „annyi a költői szubsztancia, hogy az az embereket és dolgokat szinte delejesen vonzza magához . . . Eliot-nál a költői szubsztancia sokkal kisebb, és az ő regénye mégis az érvényesebb: minden az általánosba van beállítva, minden ebből az általánosságnak tartozó elkötelezettségből él". Rácz esetében nem húzható meg ilyen élesen a válasz202