Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

vonal. Ezt a lírai realizmus meg sem engedi. Rácz lírai realizmusa az általánossal korrespondeál. Kettőssége egy az ezerarcúsággal. A regény teljesség azonban nemcsak az író dolga. A regényteljesség a kor ügye is egyúttal. Az író a kort vizsgáztatja, és a vizsga sikere nemcsak tőle függ. Az írónak csak a picard-i intésre kell ügyelnie: a regény legyen több az írójánál! 3 Dobos László kisregénye — Messze voltak a csillagok* — többrendbeli meglepetéssel szolgál. Mint első regény: zökkenésmentes és túláradás nélküli. Az indulás bizonytalanságának itt nincs semmi nyoma. Az ilyenkor szokásos vagy kivédhetetlen mindent elmondani akarás helyén fegyelmezett lényegmondás bizonyítja a legnehezebben adódó írói erényt: a „kevesebb — több" paradoxiáját. Mint esztéta regénye, híján van az alátámasztó magyarázatnak, hozzáadásnak és analizáló viviszekciónak. Hogy irodalomtörténészek, esszéisták komoly, nagy regényeket tudnak írni, arra meggyőző magyarországi példák figyelmeztetnek. A legismertebben, Németh Lászlón kívül, elég, ha Bóka László és Sőtér István nevét említjük itt. Harmadsorban Dobos témafelvető bátorságát kell hangsúlyoznunk, annál is inkább, mert regényeink kitaposott szokványmenete e tekintetben nemigen kényeztetett el minket. Végül: Dobos nem hálás, „olvasmányos" témát választott, hanem azt a szükségeset, melyet az emberek szeretnek átlapozni, ellapozni és — elfelejteni. Dobos kisregényének tárgya és atmoszférája: a második világháború. Fluiduma az a lélekáradás, melyet ez a minden idők legbarbárabb embermerénylete az íróban akkumulál, hogy az évek múltán is teljes intenzitással és el nem lankadón vádolhasson. A vád azonban nemcsak a tegnapot illeti, de lényegében a mát: az emberi közönyt és fásultságot, az emberek feledékenységét, a feledni vágyást és feledni muszájt, ami azonban épp ezzel veti meg a holnap háborújának az ágyát. A vád az illúziók struccjátékát tépi semmivé, azt * Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, Bratislava 1963 203