Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

szerelem, vándorlások, cirkusz, aztán hol magányos túzokként darvadozik, hol a fiatalok beszélgetésében olvad fel: velük törődik, nekik él. Mihály Béla elitta magát, a mámor néha feltornásztatja: a kávéházban provokálón ő ront neki a reakciós asztaltársaságnak: igazat mond, de mert ő mondja és részegen kiabálja, nincs hitele, ereje. ,,Bohóc vagy", inti le Szonda Styevo. Ezt a két alakot melengeti magához Petrőci, és meg is gyógyítja őket (Mihály Béla reggel már őrségen áll). Ez mutatja, milyenfajta emberábrázolás felel meg neki a legjobban: félemberek emberítése, tévelygők és különcök harci sorba való visszasugallása. Itt csillan fel egy út és mód, ahol Petrőci kifuthatja formáját. És ez megint a novella felé mutat. A regényt nem bírta teljességgé teremteni. A határváros valóságából, tömeg-mindennapjából keveset vagy alig valamit érzünk. Kiaknázatlanul hagyta a lehetőségeket, a határváros önként adódó problémaegészét: a teljességet, és ezzel vétett a regény százszor és újra elismétlendő alaptörvénye ellen, mely így szól: a regény teljesség. A cím megfelelőbben így hangzott volna: Határvárosban történt. Az ágáló alakok, a Lovászok kipumpálták a regény levegőjét. Petrőci legnagyobb kísértője és így hibája: szokványképzetekben lát és gondolkodik. Ezek jelölik ki, ezekhez szabja mondanivalóját. Szabványképzeteknek viszont nincs helyük a realista egészben, Petrőci fantáziája sémán gyúl fel, és ez mesterséges fokozásra készteti. Ezért érezzük csináltnak regényét. Nincs élményterhe, és így nem válhat lett-regénnyé. Ami benne reális, az a szokványképzeten innen van. Rózsa alakja például: a régi, töretlen kommunista, a folyamatosság. Vagy ott van egy sztrájkfejezet (bár itt is van egy szokványrekvizitum, a tőkés karikatúrák utánérzése: a gyáros, aki gyárában — Csehszlovákiában! — „fekete szárú, ezüstnyelű botját az ujjai között pörgetve naponta végigsétált az üzemen"). Általában ezek a régi dolgok jobban sikerültek, hitelesebbek, mint a harsányan túlfokozott reakciós panoptikumok. Külön meg kell dicsérnünk a tanári konferencia fejezetét. Itt akarná Lovász kiugratni a nyulat a bokorból. A hatás, a tanárok reagálása, a kiállók és a seszínűek, a Lovász felé hajlók és a józan értelmiségiek összecsapása: adekvát emberábrázolás, és így hiteles kép és történelem. Petrőci tehát tud alkotni: embert 188