Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

ábrázolni túlzás, belemagyarázás és belelovaltság nélkül. Ezt az utat és módot kell szabaddá tennie önmaga előtt. Ezen az úton elérhet a regényteljesség titkához: a regény­nehezítéshez. Most a könnyebb utat választotta. Műve elsődlegesen olvasmányos regény lett: könnyítés eredmé­nye. Ezzel azonban elejtődött a regény elsőszülöttségi joga: a kötelező nehezítés. Ha Petrőci ad valamit írói rangjára, akkor be fogja látni, hogy a minőségi vizsgán át kellett esnie. Hogy a kalkulus itt mást eredményezett, mint a könyvkiadó által oly könnyedén és könnyelműen előlegezett túlérté­kelés, az már más lapra tartozik, és ezért ezt a lapot is fel kell ütnünk. A regényborító ,,fülén" ilyeneket lehet olvasni: „számos elődjének nemes hagyományait őrizve — »asszúra érlel minden szép gerezdet«". Ezt az Ady által csak Móricz Zsigmondra szabott epitethon ornan­sot mégsem volna szabad boldog-boldogtalannak osztogatni! Azt is megtudjuk, hogy Petrőci könyve „nagyszabásúnak mondható . . . Élet ez a regény, forró, lüktető, szenvedély­dús, izgalomteli élet! A szépíró Petrőcire jellemző lírizálás is magas tökélyt ért el. Ez teszi felejthetetlenné a könyv legszebb lapjait". így is lehet. De kinek van ebből haszna? Az írónak, az olvasónak? Bánjunk csínyján a jelzőkkel: erre a kiadó­nak kéne a legjobban ügyelnie. A mesterségesen túlfoko­zott regény itt túlfokozott jelzőket kapott: túlértékelést. Ez azonban nem tett jó szolgálatot sem az írónak, sem az olvasónak. A kritika: minőségi vizsgálat, kvalitásbizonylat. És még valami fontosabb. Minden könyv, minden regény kritikai példatár is egyben: minta a jóra és figyehneztetés a rosszra. Pedagógiai anyag, tanulságszöveg. A kritika végeredményében: a nevelés ügye és tiszte. írót nevel és olvasót: egyszerre és egyben! Évek folyamán és példák során a mind tökéletesebbre. És tanítása, hibajavítása, érdemaláhúzása nemcsak az éppen tárgyalt írónak szól, de minden írónak és írásra készülőnek; az utánpótlásnak elsősorban! A szlovákiai magyar irodalom mai irgalmatlan főkövetelménye — létkövetelménye — a minőségi kalku­lus. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon — és épp 1956 óta — micsoda minőségi irodalom keletkezett, és hogy partnereinket tájainkon Karvašnak, Mináčnak és Mňačkónak hívják! 189

Next

/
Oldalképek
Tartalom