Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Új szlovákiai magyar regények

templomrekvizitumával: ahogy a szokványos képzet paran­csolja). A kommunistákat megtévesztő volt Horthy-tiszt és a kommunista anyát meghazudtoló lány: itt aztán helye van az önkritikának, annál is inkább, mert maga Bodóné az, aki így vall: ,,Az én lányom, egy kommunista lánya az ellenség malmára hajtja a vizet! Hová tettem a fejem? Most aztán utánam kiabálhatják: »Ni, a híres Bodóné! Még saját lánya is faképnél hagyta! Mit akar akkor tő­lünk?«" A lány visszafordítása, megtérítése így lesz a re­gény egyik fontos próbatétje. De Petrőci ezt is könnyedén, felületesen oldja meg: egy pornográf jelenetet iktat be, és kész a katarzis! Bodóné lánya az ablakon át véletlen­kényszerű tanúja lesz barátnője bacchanáliájának, s erre feldúltan, megundorodva hazarohan, és anyja keblére borul. Jolánt nem ilyen szexuális ponyvapedagógiával kellett volna a visszaútra téríteni, de fokozatosan és többet, mást láttatón, mélyebb indokkal és szembeszökőbben. Egy szexuális megriadás nem lehet egy emberi változás szociális vetülete és kiváltója. A túlzó könnyítés itt is túllőtt a célon, és nem találta el a lényeget. Amikor Petrőci a reakciós oldal asszonyait, lányait mutatja be, csupa nőstényt ismerünk meg. Megint csak egy szokványképzet nyert alakot, és kap pornografikus létjogot. A szexualitásnak is van stílusa és jelenítő művé­szete, mellyel elkerüli a pornográfiát: világirodalmi példák százai tanúsítják. Itt azonban amolyan kis Móric elképzel­te szuka-szexualitás sematizálódik, mely egy pillanatra sem érheti el a Fellini-féle Édes élet társadalmi realiz­musát. Ezen az oldalon a naturalista Petrőci tombolja ki magát, hogy a másik oldalon a romantikus képzetek kap­hassanak helyet. Bodóné nem egyszerűen emlékezik, őt ,,az emlékezés kocsisa vette újra szekerére". Bodóné: „csí­pőben szelíden billenő . . . azóta, hogy meghalt a férje, nem hallotta a pásztorsíp muzsikáját... A férfiakban csak embertársakat látott. A szívében tobzódó szeretetet lányának ajándékozta". A rosszul alkalmazott és rossz helyen tálalt hófehérség szürkévé kopik, semmitmondó frázissá. Petrőci lelke legmélyén: romantikus ihletettségű. Leg­szívesebben, legszínesebben és legsikerültebben rajzolt kommunistái a romantikus Petrőci teremtményei. Szonda Styevo élete: kis, nem mindennapi regény. Cigányfélvér­187

Next

/
Oldalképek
Tartalom