Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Egy kiállításs képei

nak volt rajzoló krónikása. Csak aki tudja, hogy mit jelentett annak idején grafikai rangban e nagy múltú hetilap, becsülheti fel és becsülheti meg Sípos Béla rajztudását: művészetét. Itt és ekkor még nem a fényképriport volt az elsődleges és hiteles, hanem a rajzoló krónikás ceruzája, szene és ónja, tolla és ecsete. Koresemények és hírességek hiteles rögzítésben vonultak el előttük. (É rajzban elbeszélt kortörténetet, a kortárs emlékező szövegkíséretével, memoárformában, Sípos Béla rég könyvvé sűrítette, és jómagam is kilincseltem és szóltam érte, de kiadója máig sem akadt. A mű készen van: a töredékes kassai kiállítás ízelítőt adhat belőle, hogy minek kell itt — érdemtelenül és igaztalanul — véka alá rejtőznie, kiadatlanul hevernie.) Portréi — akár a művészeti, irodalmi vagy politikai nagyságokat rögzítik — e kor legjobb portretistáival — az Orlikokkal, Vadászokkal — vetekszenek. Amikor az első világháború utáni Párizs környéki békék „susztereit": Lloyd George-ot, Orlandót, Wilsont és Clemenceau-t rajzolta, akkor a portré csak karikatúráva töppedhet. Az igazán nagyok a művészi kongenialitást mozgósították. Az aláírással, autogrammal hitelesített portrét — hogy csak néhányat említsünk — Reinbardtól Toscaniniig, Pablo Casalstól Kodály Zoltánig, a bécsi Burgtheater nagy művészétől, Devrient-től Lucienne Boyer-ig, a francia sanzonénekesnőig, a Góth házaspártól a Tiborcot alakító Barta Gyuláig, a már múlttá vált Hubay Jenőtől a rossz jelenű tegnapi népszövetségi főtitkár Madariagáig, Einsteintől Wellsig, Shaw-tól Gerhart Hauptmannig: összességükben tényleg azt adják, amit fentebb úgy definiáltunk: kortörténet — vagy még pontosabban: kultúrtörténet — rajzban elbeszélve! A Bartók-portré közvetlenül az amerikai emigráció előtt készült. Előrehajló fej: a koncentráltság pillanata. Csak a frakking gallérjelzése árulja el a láthatatlan zongorát. Bartók kemény, puritán egyszerűsége itt kristályaira bontva áll össze a morális kérlelhetetlenség képmásává. Az igazi zene nem leplez, de feltár. A zene: humánum. Nem puhító, nyugtató közhang, de állásfoglalás. Az állásfoglalás kiváltója: magatartás, felelősség! Bach a lelkiismeret zenéje; egyszer azt írtam: a német bűntudat kiváltója. Sípos Béla Bartók-portréja nem volt véletlen: a Bach-élmény előzte 159