Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Az illegális szerkesztő

dolhattak.) Amikor Edgár betegségemre hivatkozott, ők mint jól informáltak mosolyogtak, és azonmód diagnózissal is szolgáltak (mi mindent tudtak meg ezek!), s gúnyosan kérdezték, miként lehet az, hogy ,,a proletárok írója" a burzsujok betegségébe esett. A „szerkesztőség" földrajzi és rendőrhatósági helyzete egyre furcsább lett, és a lap szerkesztése egyre bonyolultabb. Tetőpontját akkor érte e! a helyzet, amikor Rotor-Róth Imre illegalitásba kény­szerült. Mint Blüh Irén is írja: Róth Imrét félillegális pártokta­tási tevékenységéért háromévi fegyházra ítélték, ő azonban megszökött a büntetés elől. Rejtőznie kellett és — bajuszt növesztenie; de a munka — mintha mi sem történt volna — tovább folyt. Az Út szerkesztőségének egyharmada tehát illegalitásban élt, és így is tevékenykedett. Róth Imrének a Stósszal szomszédos Szomolnokon voltak rokonai: a Ritter család, és így szinte magától adódott találkozásunk színhelye. Ritteréknek üzletük volt, és én feltűnés nélkül bemehettem hozzájuk; de onnan azonnal egy hátsó udvari szobába siettem, ahol már várt rám — Rotor, az egyharmad szerkesztőség. Kétharmad aztán már mehetett valamire! Hogy ebben az időben a harmadik har­mad — Balogh Edgár — vállára szakadt a munka zöme, mondanom sem kell. Ő volt a szabadon futó aktivitás, ő tördelt és veszekedett nyomdákkal, törődött munkásleve­lezőkkel. Ő lett a lap dinamikája. Nem véletlen, hogy a hatóságok miért épp őt tiltották ki Csehszlovákia terü­letéről! Balogh Edgár, a K. u. K. katonatiszt fia, egy erdélyi garnizonban született. A monarchia tisztjeit ide-oda helyezték, és ez az ad hoc születési hely most kapóra jött a reakciós hatóságoknak, és Balogh Edgár — aki édes­anyjával már évtizedek óta Pozsonyban lakott — csak­hamar Romániában találhatott új hazára. De vissza a kétharmad szerkesztőséghez: a csak föld­rajzi pontokkal, térképnevekkel jelezhető szerkesztői szál­láshelyek hálózatához. A konspiráció szabályai szerint egy helyen találkozni csak egyszer szabad, ezért a Ritter-üzlet többé nem jöhetett számításba. De itt volt, előttünk volt, velünk volt a stószi és szoinolnoki vidék minden szépsége és csábító rejtekhelye. (1944 őszén a Rablókő partizán­tábor lehetett, és télen az erdőtenger hány magyar kato­146

Next

/
Oldalképek
Tartalom