Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Egy regénymodell emlékezései

Hitler „fajelsőbbségi" háborújában nagy, irtózatosan szemtépő, és úgy látszott, feledhetetlen történelmi leckét kaptunk. A tegnapi jakobinusok csak a szocialista humánumban egyenlítő antifasizmus platformján kovácsolódhattak egybe szétválasztó princípiumok ellen; folyamatosságként, prevencióként holnapi neofasizmusok ellen, minden kizárólagossággal és kíméletlenséggel szemben! És ehelyett? . . . Harmadnap egyedül ültünk a kávéházban. A regényíró regényhősét faggatta. De a regényhős már nem magáról szólt: akkor a kisemmizett, nyelve fosztott szlovákiai magyar kisebbség nevében vallott elveszetten, egy igaztalan vád sérültjeként, sértettjeként. Később szó volt a tutajról, mely, íme, szűknek bizonyult. Hol a hiba, hol a hiba? Kérdések záporoztak újra, melyekre azonban most oly nehéz volt felelni. . . Akkor — 1946-ban — írtam le a cseh és szlovák értelmiséghez intézett kéziratos memorandumomban (A vádlott megszólal) a rezignált figyelmeztetést, melyet az Élet és Irodalom Az erőszak ragálya című cikkében épp most, e sorok írása közben idéz fel újra (1966. 36. sz.): „A fasizmus valóságfertőzése legyőzetésével nem ért véget. A ma embere annyira elveszítette erkölcsi mélypontját, tájékozódási képességét, hogy csak barbár mankókkal, hatalmi szuggesztiókkal és sovén parolákkal lehet alátámasztani, hogy hinni, látni, szólni, akarni, élni tudjon. Az eredmény ennek megfelelően: erkölcsi nihilizmus." A szavakat akkori jogfosztottságunk rágta a számba: egy fertőzés ellen szóltam, mely immár olyan rétegekhez, volt fegyvertársakhoz is elkerült, kiket immúnisnak tudtunk. Nem véletlen, hogy a Valahol Európában című film volt Balázs Béla hattyúdala. Az erőszak ragálya, a kizárólagosság és kíméletlenség kórokozói itt már elérték a jövőcsírát, a gyereket! A regényterv a Carlton kávéházban nem került többé szóba. A modellt — a vidéki kátyú hatálytalanítóját, a szükségből erényt kicsikaró írót, akinek az antiprovincializmust, a nemzetköziség éltető erejét kellett volna megtestesítenie — megtorpantotta, kisemmizte egy provincializmusban megrekedt sovinizmus nárciszi öntükrözése, öntetszelgése: az erőszak ragálya. „El fog múlni, el kell múlnia", tette kezét kezemre Balázs Béla. „Átmeneti 125