Fábry Zoltán: Stószi délelőttök

MAG HÓ ALATT - Egy regénymodell emlékezései

tudja, hogy van? Hogyan múlik mindennapja? Mi van stószi szobájában? íme, egy ember, aki egy kis szlovák faluban az Internacionálé szellemi erejénél fogva él és lélegzik, és úgy fog onnan kikerülni, mintha mindig a centrumban élt volna. Holott menthetetlenül be kellett volna gyepesednie, el kellett volna pusztulnia a vidéki kátyúban, minden más »platformon«." A szinte egymásra tolult, záporozó kérdések már a regénytípusnak szóltak. A feleletekből kellett kirajzolódnia az arcélnek és kibontakoznia egy életformának. Szívesen és pontosan feleltem. A regényterv e levelezésben egyre láthatóbb körvonalakat kapott, de Balázs Béla levelei a háborús, nagy, mentő dugdosásban elveszlek. Mint azt már a József Attila-Ernlékkönyvben megírtam: „levéltáramat" háromfelé osztva dugdostam; ezekből kettő katonazsákmány lett. Az egyiket a Stószon átvonuló, kiéhezett, rongyos magyar katonák találták meg: a sziklafalhoz támaszkodó filagória mögül — melynek fehér nyírfaoszlopait csont-bőr lovak rágták — egy éjszaka kiásták a kis vasszekrényt, és ki tudja, milyen kincseket sejtve benne, magukkal hurcolták. Hogy káromkodhattak szegények, amikor talán bajonettel kínlódva, felfeszítették, és csupa papirost találtak benne! Papirost — kéziratokat, illavai tábornaplómat, noteszeket és leveleket — papirost, mely azonban ma értékes okmánytár lehetne! 1946 májusában Bratislavában Balázs Béla végre magához ölelhette levelező partnerét, „regényhősétRosszkor; a legalkalmatlanabb helyen és pillanatban. A szlovák filmgyártás akkor kezdeĹt éledni. Hozzájuk, értük jött: segíteni, tanítani. Előadásokat tartott, agilis volt, lelkesedett. A nemzetköziség megszállottja és praktizálója elemében volt: koprodukció az egész vonalon és minden vonatkozásban! Mikor, ha nem most, a bénító, gyilkoló fasiszta fenevad zuhanása után?! Mikor, ha nem most?! Hisz „ezer zsibbadt vágyból" most lehet „végül egy erős akarat", amikor az egyenlővé tett „magyar, oláh, szláv bánat" —- szüntével — egy „platformra" kerül, hogy mondjunk „már egy nagyot, mi" tegnapi „elnyomottak, összetörtek, magyarok és nem magyarok!" 124