A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Krammer Jenő: A tökéletes embernevelés felé

A szeretet jóval több nevelőben, tanárban és tanítóban van meg, mint azt általában hinnők és azok a tanárszörnyetegek, akiket Torberg a Gott Kupferben személyesített meg, ritka kivételek, beteg, abnormális jelenségek. A hiba inkább ott van, hogy túlságosan kevesen érdeklődnek, törődnek és foglalkoznak az ifjúság mai problémáival, igy természetesen iir, idegenség támad a tanító és a tanuló között, ez utóbbi magára marad, nem érdeklik sem tanárai, sem az iskola, kényszeredetten, egykedvűen járja végig az egyik osztályt a másik után és igy persze elveszett idő a sok kihasználatlanul maradt év. A mai problémákkal telt világban a kritikus és oly szuperfogékony serdülőkorban az. ifjúság természetszerűleg telve van kérdésekkel, szorongásokkal, sejtelmekkel, ugy kellene neki valaki, aki meghallgatja, aki nem inti le, hanem megbeszéli vele problémáit és igyekszik utat mutatni vagy legalább vele együtt utat keresni. A szocialista nevelésnek szembe kell nézni ezekkel a kérdésekkel. A mai iskolai rendszer idején tehát egyformán megmarad számunkra az a feladat, hogy minduntalan felhivjuk a figyelmet az ifjúságra, érdeklődést, odaadó szeretetet, megbecsülést követeljünk kérdéseikkel szemben szülői házban és iskolában egyaránt, mert tudjuk, hogy a körülöttük végbemenő válság nehéz időszakában ez a már amugyis problémákkal telt ifjúság nehéz harcot viv önmagával, hogy belehelyezkedjék ebbe az életbe, amely gyakran értelmetlennek és szörnyűnek látszik számára. Első harcunk tehát az ifjúságért induljon, ne szűnjünk meg érte szót emelni, hegy ne kamaszkodásnak minősítsék azt, ami bennük forrongó útkeresés, ne szeszélynek, neveletlenségnek tudják be, ami a serdülő lélek keserves kedélybeli hullámzása és hogy tiszteljék, ami bennük jobbat, igazabbatakarás, teremtő vágy. A tanításban a mai iskolarendszeren belül is küzdhetünk az oly régi pedagógiai alapkövetelmény: a tanuló öntevékenységének intenzivebbé tételéért. Állandóan figyelhetjük és tanulmányozhatjuk az ebben az irányban történő kísérletek eredményeit (Leitmcritzben Metzner tanár szabad gimnáziuma, Berlinben a Kari Marxgimnázium, a szocialista közoktatás a Szovjetunióban, a Daltonrendszer), hogy azokra rámutathassunk és igy több kilátással küzdhessiink az iskola modernesitéséért. Számon tarthatjuk a tudományos filmeket és propagálhatjuk, ajánlhatjuk, hogy az ifjúság elé kerüljenek. A tanításon belül számos újítást végezhetünk. Még az olyan igen élettelen studiumokba, m,int amilyen a nyelvtanítás is, lehet egy kis mozgást, levegőt hozni. Tanítványaimmal például havonként levelet tervezünk franciául egy az ő évfolyamuknak megfelelő francia osztálynak, ebben a levélben, amelyet együtt fo-