A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Krammer Jenő: A tökéletes embernevelés felé
valóságmegismerést beiktatnók az iskolai programba, ha sétákat szerveznénk az emberi élet, a technika különböző körein át és azután a tanulók beszámolójából hámoznók ki a tudnivalókat. Szóval, ha élményiskolává változtatnék a mai könyvtudást nyújtó iskolát és igy már itt értékes megfigyeléseket tehetnénk a gyermek érdeklődési körére és hajlamaira vonnatkdzólag. Miután pedig „kijárta'' ezt az alapismereteket nyújtó egységes iskolát, választana a sok különböző szakiskola közül, belépne az egyik munkaiskolába, ahol a gyakorlati kiképzés mellett szabadon gazdagíthatná ismereteit azokban a tudományágakban, amelyek foglalkozási körével összefüggnek, közben megfelelő lelkimüveltséget nyújtanának neki az irodalmi és művészeti órák, amiképpen testi erejét és egészségét fejlesztenék a pedagógiai vezetés alatt álló sportés tornadélutánok. Aki pedig hajlamot és kedvet érezne valamely tudományos pályára, az szakiskola helyett a mai középiskola három felső osztályának megfelelő intézetbe lépne, ahol egész szabadon foglalkozhatnék kedvenc tudományával és a vele összefüggő ismeretekkel, hogy igy kellően előkészülve, eredményesen dolgozhassék a főiskolák megfelelő szakján. Mindez ma utópiának látszik, de annyira egészséges és józan kialakulása lenne a közoktatásnak, hogy elméletileg foglalkoznunk kell vele, ki kell építenünk gondolatban még a részleteit is, hogy a szocialista társadalomban megvalósíthassuk. A nevelés természetéből következik, hogy az ilyen gyökeresen más közoktatási programot csak a maga teljességében lehet megvalósítani ugy, hogy miközben gondolatban ezzel az iskolai rendszerrel foglalkozunk, fel kell vetnünk azt a kérdést, mit tegyünk, mit tehetünk a mai iskolakeretekben? IV. Modern nevelő, elavult iskola. Uj bor, régi tömlő. Modern nevelők, elavult iskolában. Kisebb baj ez, mintha silány tanitók lennének az előbbiekben vázolt élmény- és munkaiskolákban. Mert a pedagógiának, akármilyen legyen a nevelési rendszer, akármilyen iskolatípusok létezzenek, mégis egyik első követelménye, hogy a nevelés és a tanítás jó kezekben legyen. Jobb egy régimódi, egész lelkimívoltában pedagógus tanitó, mint egy uj eszméket hirdető, uj eszmék szerint tanításra készülő nevelő, akiből hiányzik a pedagógiai érzék, a lelkesedés és a szeretet. A serdülő ifjúságnak szeretetre, lelkesedésre és érdeklődésre van szüksége, olyan ez számára, mint az éltető napsugár, ha ez megvan, kedvezőtlen, terméketlen talajon, a mai iskolában is, növekedik, fejlődik, ha nincs meg, fonnyad, letörik. 75