A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Krammer Jenő: A tökéletes embernevelés felé

megbecsülje az embert és mindenkit arra a munkahelyre állítson, ahova tehetsége és hajlama predesztinálja. Mindenkinek egyformán meg akarja adni az alkalmat, hogy kedvvel és örömmel dolgozhassák. Követelése csak az, hogy aztán dolgozzék, — értelmesen, okosan a közösség javára. Lássa célját és értelmét munkájának, figyelhesse eredményét, tudja, miért dolgozik. A szocialista világ legfőbb etikája a munka. Ennek a munkának legfőbb érdeke, hogy mindenki egyéniségének megfelelő helyen és hivatáskörben működjék, a szocialista nevelésnek tehát az legyen a vezérelve, hogy az iskolában kikutassa, merre irányitja a gyermeket tehetsége és hajlama, alkalmat adjon, hogy már az iskolában kísérletezzék, megkezdje azt a munkát, amely vonzza, amely örömöt okoz neki. Igen fontos megállapításnak szánom tehát azt, hogy éppen az az iskola, amelybe mi jártunk, a polgári társadalom iskolája, kényszeríti bele egyésugyanazon formába az összes gyermekeket és a szocialista iskola van hivatva arra, hogy tiszteletben tartsa egyéni hajlamukat, kedvüket és ahhoz mérje a programját. Az tehát nem lehet merev rendszer, hanem élő, minden pillanatban a gyermek egyéniségéhez alkalmazható valóság. II. A középfokú oktatás uj utjai. Az utóbbi időkben nagyon sokat hallottunk a középiskola válságáról ugy, hogy általánossá lett az a vélemény, miszerint a mai középiskolai oktatás nem felel meg, vagy legalábbis nem tart eléggé lépést a modern idők, a rohamosan fejlődő technika által átalakuló világ követelményeinek. Ez annál nyugtalanítóbb probléma, mivel az élet tempója mind gyorsabbá lett ugy, ho^ az esetben, ha a középiskolai nyolc esztendő nem a mai időkre képezné az ifjút, az behozhatatlan idővesztességgel indulna meg a nagy futamban és ez nagy hátrányára lenne. Szocialista szemmel tekintve a kérdést, azt hiszem, nem pusztán a középiskolai program és tanítási mód esetleges elavultságáról és a modern időkkel szemben mutatkozó hiányairól kell beszélnünk, hanem aizt a kérdést kell felvetünk: vajjoin nem kell-e teljesen uj nyomokon megindulni, uj utat nyitni a középfokú oktatásban? Egyszerű reform, modernesités nem jelenthet sokat. Mert szocialista meggyőződéssel tisztában vagyunk azzal, hogy a kapitalista termelési rend válságba sodorta önmagát és válságba sodorta az egész polgári társadalmat. És pedig olyan válságba, amelyből előbb-utóbb nem lesz kiut. Nincs tehát e^véb megoldás, mint a szocialista társadalom előkészítése és a neki megfelelő középfokú oktatás kiépítése. Azért beszélünk itt csak a középfokú