A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

A kongresszus megnyitása - Terebessy János beszéde

Az ötödik vitanap Terebessy János beszéde A Sarló kongresszusa tisztázni és organizálni óhajtja a diákság és az ifjumunkásság viszonyát. A diákok és ifjúmunkások vörösbarátságában egyéneknek az osztályharcos proletársághoz való sodródásán tul két kialakulásban lévő emberréteg találkozik. Az ifjumunkásság helyenként fellobbanó harcos, dacos lelkesedése mellett sem osztálytudatos proletár. Nincs meg benne még az osztálytudatos proletárság keménysége és ösztönös kezdeményezése. Ezt a keménységet az idő, a gépek, a munka edzík a dolgozóba, akit minden reggel kérlelhetetlenül, keményen a gyárba, műhelybe, épületre szólit az életösztön parancsa. Az ifjumunkás a tanoncévek sok aljas szenvedése s emberi szépségeket és anarchiát nem egyformán felölelt gyermekkor után még csak belépőben van ebbe az átformáló nagy folyamatba. Ekkor fojtja torkába a feltörekvő élet szavát a gyilkos imperializmus. A gyarmati nép életbelendülő dolgozója előtt kegyetlen robajjal csapódnak be a műhelyek kapui. Kihalt gyárak, elmohosodott rozsdás iparvágányok, kihűlt kohók, üres-sötéten ásitó bányák, a gyárak kapuján évek esőjétől tépázott felirás: „Itt u j munkásokat nem vesznek fel!" — ugy merednek rá, mint titkos temetőjelek. És ha belekerül a munkafolyamatba? A gyarmati dolgozd* sorsát itt sem kerüli el. Erején felül kell dolgoznia s életszükségletein alul keres. Bérharcos szervezeteinek küzdelmeit a gyarmati fokozottabb erőszak, az osztályárulók és a munkásmozgalom patentirozott vezetőinek vétkes vaksága, terméketlen bürokratizmusa s tudománytalan harci modora töri le, lehetetlenné téve a gyakorlati harcban való edződéssel járó szellemi tisztázódást is. Ez sok esetben defétizmusban nyilvánul meg s megteremti a munkásmozgalomból „kirohadt,, ifjúmunkások ezreket számláló szomorú seregét. De a proletárság nagy hivatását a termelési rend oly mélyen edzette a lelkekbe s a mindennap, ha jól-rosszabbul is, de állandóan figyelmezteti sorsára, csak egy szikra kell, hogy változás álljon be s a harcban lelassult tempó rohammá fokozódjék. Ez a szikra a diáksággal való összeérésben pattant ki. A diákságot gyakran osztálynak fogják fel, pedig az csak kialakuló, forrongó réteg: terhelik ugyan itt-ott osztály előitéle-