A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

A kongresszus megnyitása - Terebessy János beszéde

tek, de ezek alakulásában másodrangú szerepet játszanak. Alakulásának irányát az élet, a körülötte nyüzsgő valóság s ebben a valóságban járt gazdasági utja határozzák meg; s itt közös determinációi vannak az ifjumunkássággal. Az emberi életlehetőségek kapui épugy lezárultak a diákság nagy tömegei előtt ezen az imperializmusban gyarmattá sülyesztett földdarabon, mint ahogyan az ifjúmunkásnak sem lehet reménye már a tőkéstársadalmon belüli relativ boldogulásra sem. A gazdaság és társadalom erői alakítják végső fokon az embereket. Ezt a két kialakulásban levő réteget az uj erők alakítják, játszva tépik széjjel a rájuk aggatott ócska ideológiai fátylakat, legfogékonyabb á téve őket az u j dolgok felismerésére s az uj cselekvésekre. A különbség közöttük: a forradalmi diákság magasabb kulturstandardja s az ebből fakadó meglátások nagyobb dimenziói térben és időben, s az ifjúmunkások nagyobb helyzeti energiája a cselekvésben. Éppen e kettő az, ami ellenállhatatlan erővel kell, hogy egymáshoz raeadja őket. Kulturfölénye a diákságot kiverte a polgári és kispolgári miliő fojtó halotti levegőjéből ahhoz a réteghez, melyben a jövő harcosát mutatta meg neki valóságszemlélete s amelynek elhivatását a tudományos szocializmus elméletei hirdették előtte. Az ifjumunkásság kényszerű nyugvásban lévő, vagy terméketlen, céltalan csetepatékra pazarolt ereje előtt pedig a döntő harcbalendiütlés perspektívái nyílnak meg ezzel a találkozással. De tul mindezen a két azonos mozgási irányú, ma még kialakulatlan réteg az egymásrahatás formálóereje alatt kialakuló uj ember eljövetelét vetíti elénk. II