A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

A kongresszus megnyitása - Jócsik Lajos beszéde

A negyedik vitanap Jócsik Lafos beszéde Amikor a keleteurópai kérdés vitanapját bekonferálom, azt gondolom, hogy leghelyesebb az, ha röviden e kérdés fontosságáról beszélek. A keleteurópai kérdés alatt nem értünk egy önmagában lezárt problémát, de értjük alatta azoknak az ellentéteknek egymásrahatását, amelyeket az agrártermészetü Keleteurópa és ipari jellegű Nyugateurópa egymáshoz való viszonya eredményez világgazdasági és világpolitikai, nemzetgazdasági és nemzetpolitikai területeken. A kapitalista világgazdaság folyton mélyülő krízisének az idején roppantul fölfokozódik a keleteurópai kérdés fontossága. A két eltérő gazdasági jelleggel biró, de egymásrautalt földrész ellentéteinek mikénti alakulásától várják elsősorban a polgári nemzetgazdák a nyugateurópai kapitalista termelési rend kríziseinek a likvidálását. Minket, Keleteurópában élő szocialista fiatalságot, mindenekelőtt az kell, hogy érdekeljen, hogy milyen objektiv lehetőségeket nyújt tényleg Keleteurópa a nyugati kapitalizmus kríziseinek a megoldásához, mert ezeknek az objektiv lehetőségeknek, analízise szocialista harcunk modorát, tennivalóit és taktikáját döntő érvénnyel határozhatja meg. Francis Delaisi francia közgazdász az agrár és ipari Európáról szóló könyvében*) próbálta Kelet- és Nyugateurópa ellentéteinek polgári szempontú föloldását. Ma, amikor az imperializmus piacokért való tülekedését igý foglalja össze egy francia iró: ..„Où est place, là est l'espoir" — ahol hely van, ott van még remény, — Francis Delaisi Keleteurópában látja azt a kihasználatlan piaclehetőséget, amely Nyugateurópa ipari túltermelésén segíthetne. Szerinte Keleteurópa, elszegényedett paraszttömegei ellenére is, legnagyobb fogyasztója az összes többi földrészek közül Nyugat kapitalista iparának. Mivel a piac nemcsak terület, hanem fogyasztóképesség is, a keleteurópai szegény paraszttömegek vásárló- és fogyasztóképességét kell növelni és uj piacok nyílnak meg Nyugateurópa ipara számára a krízisek megoldására. Ehhez a paraszttömegek életnívóját kell emelni az agrártermelés produktivitásának fölfokozásával ugy, hogy a magyar, román és szláv paraszt elhagyja primitiv termelőmódját és amerikai ütemii mezőgazdálkodásra térjen át. A tőkeszegény keleteurópai parasztság ezt *) Francis Delaisi: „Les deux Europes", Payot, Paris 1929. II