A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)
A kongresszus megnyitása - Dobossy László beszéde
hették el, mert 1 irányitói — emigránsok — nem ebből a talajból kinőtt és nem a kisebbségi magyarság vérkeringésében élő, de a mi talajunkban gyökértelen emberek voltak. Az itt élő magyarság dialektikusan helyes kultúrpolitikai programjának azok a fiatalok fogják az alapjait megvetni, akik a szlovenszkóiságot már vérükben és életérzésükben hordják és akik politikai harcukat azért és azzal a proletariátussal viivják, amely egyedüli szenvedő alanya a szlovenszkói kisebbségi létnek. Az a furcsa és paradoxális jelenség játszódik most le szemeink előtt, hogy a tömegek életigényük finomulása folytán kulturkövetelésekkel lépnek fel, amelyeket nemhogy csak társadalmilag helyes célra nem használ fel egy tervszerű kultúrpolitika, de a polgári bornirtságok sötét zsákuccájába enged futtatni az a dilettantizmus, amely elszigetelő keretek közé szoritotta a kaotikus kornak különben is meddő kulturprogramjaiť, nem számolva azokkal a változásokkal, amelyek közben a tömegek pszihózisában beállottak. A dolgozó nép közvetve vagy közvetlenül érintkezésbe jut a fejlettebb kulturigényii cseh munkássággal (a katonaságnál eltöltött másfél évre gondolok, valamint a kolonisták megjelenésére magyar vidéken), igényesül, követel, egyre jobban és jobban tudatosodik benne gyarmati és osztálykizsákmányolt ságának volta. A kultura, ez a pénz- és időfeleslegtől függő és a lehető legteljesebb kiélése az egyén feszabadult energiáinak, mind elérhetetlenebb vágyként lebeg előtte. Az ilyen lelki kiélést követelő egyénnek és ezt a lelki kiélést megtagadó társadalomnak a konfliktusából születik meg a kisebbségi gyökerű és a kisebbségi életet reflektorozó valóságmüvészet, amely egy adott ponton — a dialektikus következtetéslevonás pontján — szükségképpen szocialistává válik és az osztályharc tényét dokumentálja. A Sarló kongresszusának a feladata, hogy megállapitsa a hiányzó és mint láttuk, nem a vezetők felelőtlenségéből, de a tények és a jelenségek Összefüggéseiből kifolyólag hiányzó, tudományos megalapozottságú és tervszerűen kiépitett kisebbségi kultúrpolitikának az irányvonalát. Nem valami ideális programot akarunk adni, meddő frázisokat, de tervszerű és az adottságokból logikusan felmutatkozó munkatervet. Analizálni akarunk és mérleget tenni, leleplezni és következtetést levonni. Törekednünk kell arra, hogy megoldást találjunk a káoszból következő tömegkulturálatlanság likvidálására a dokumentáló kultura felgyülemlett lehetőségeinek kibontásával és módozatokat azon érintkezésfelületek elfoglalására, amelyek az azonos adottságú keleteurópai népekkel bennünket összefűznek.
