A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Horváth Ferenc: A keleteurópai agrárnépek helyzete az imperialista kapitalizmus korszakában

gek mellett termelt amerikai gabona árához kellett alkalmazkodnia a keleteurópai gabonának is. Az ár- és bércsökkenés társadalmi zavarokhoz vezetett. A mult század végén megalakulnak az első magyar földmunkás szervezetek, megindulnak az első bérmozgalmak és megkezdődnek az első vérengzések a munkások között a modern Keleteurópában. A földmunkásokat megszervezi a szociáldemokrata párt, bérmozgalmakat rendez, amelyek tetőpontjukat az 1905—1906-0S magyar aratósztrájkokban és a 7000 paraszt lemészárlásával végződő 1907-es romániai parasztlázadásban érik el. A heves földmunkásmozgalmak béremelkedést ugyan eredményeznek, a nagvbirtokot azonban, amely Romániában és Magyarországon még mintegy felét tette ki a két ország mezőgazdasági területének, nem voltak képesek szétrobbantani. Sőt a nagybirtok időközben megerősödött. Az ipari tőke benyomul az elhagyott szervezetbe, kapitalizálja azt és igyekszik hozzáalkalmazni az iparosított amerikai földmüveléshez. A századvégi gabonaválság megerősíti ezt a fejlődési irányzatot. A feudális nagybirtok helyét mindinkább elfoglalja az iparosított mezőgazdasági na^vüzem, míg a nagyparasztság fokozatosan szorítja ki a törpebirtokosokat. A kettős nyomás hatására széles paraszttömegek elvesztik egzisztenciális alapjukat és a földmunkásokkal egyiitc kivándorolnak Ameri kába. Ez a mozgalom évente több százezer embert sodor el Keleteurópából, a szellemileg legaktívabb egyének sorából. Ha ehhez hozzávesszük azt a vérveszteséget, amelyet a nagybirtokosok által nyugateurópai lukszuscikkekre és szórakozásokra kiadott milliós •összegek jelentettek a keleteurópai agrár-népesség számára, akkor világossá válik, hogy Keletieurópa adót fizet Nyugateurópának emberben és vagyonban. Keleteurópa modern gazdaság- és kultúrtörténete tehát nem mutat fel olyan lendületes polgári fejlődést, amilyen egy évszázaddal előbb Nyugateurópában lezajlott. A keleteurópai parasztnépek analfabétizmusban és szociális elnyomottságban kiszolgáltatottan várták a polgári fölszabadulás formájában bekövetkező kapitalista világversenyt és embervásárt. Az agresszív gazdasági támadást megelőzően, illetőleg azzal -egyidejűleg a politikai imperializmus is betör Keleteurópába, Első megjelenési formájában fölszabadító háború látszatába burkolózik, de rögtön a fölszabadítás után annekciós törekvésekkel lép föl és Keleteurópát szabad prédaként fölosztani igyekszik az egyes állami kapitalizmusok között. A politikai imperializmus keleteurópai megjelenése a XIX-ik század elejére datálódik és azokhoz a nemzeti mozgalmakoz kapcsolódik, amelyek a korhadt török világbirodalom leigázott népeiben megindultak. A polgári fejlődés folyamán