A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Negyedik nap: A keleteurópai kérdés - Horváth Ferenc: A keleteurópai agrárnépek helyzete az imperialista kapitalizmus korszakában

1848-ig a nemesi vármegye szabja meg az ipari cikkek árát. Városi élet Keleteurópában tulajdonképpen csak a XIX-ik század közepén kezdődik. Addig a lakosság túlnyomó többsége falun élt, földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott s amellett ellátta magát a szükséges kisszámú iparcikkel. A gazdasági élet feudális szervezetével együttjárt a termelés elmaradottsága, miután a jobbágynak nem volt érdekében az intenziv földmüvelés, amelynek hasz nát nem ő, hanem a földesúr látta volna. Adókkal megterhelten

T mint az államtól kizsákmányolt államfenntartó elem évszázados tradíciók szerint élt távol a nyugati nagy világmozgalmaktól. Időnkinti lázadásait vérbe fojtották, mig végre a XIX-ik század nagy forradalmai fölszabadították a Dunamedence parasztságát. Délkeleteurópa parasztnépeit azonban csak a századvég imperialista háborúi juttatták önálló állami élethez. A fölszabadult Keleteurópa számára ezzel megnyílott a polgári fejlődés lehetősége. A fölgyülemlett nyugateurópai töke kezdett betódulni a nagy gabonatermő síkságokra. Megindult a városok fejlődése, vasutvonalak épültek és létrejött valamelyes ipar, amely vagy a kereskedők, vagy a nyugati nagyiparosok vagy a nagybirtokosok kezében volt. A keleteurópai parasztnépekre azonban elsősorban annak volt nagy jelentősége, hogy az uj közlekedési eszközök segítségével a nyugateurópai piacra vihették gabonájukat. Mivel azonban kereskedelmi összeköttetéseket könnyebben tudott kötni a megmaradt nagybirtokosság, az uj helyzet előnyeit csak igen kis mértékben tudta kihasználni a parasztság. Mégis a zárt természeti gazdálkodás mindinkább kezd megszűnni, a városokban fölhalmozódott népesség élelmiszerszükséglete pedig belekapcsolja a keleteurópai földművelőt is a világtermelésbe és a világversenybe. Az eredmény az, hogy a középkorian termelő mezőgazdasági nagyüzem kezd lassan lemorzsolódni, egyidejűleg kezd kialakulni a paraszt középosztály és a falusi proletariátus. A reményteljesen megindult polgári fejlődést azonban rövidesen megállítja az első mezőgazdasági világválság, amely a 80-as években a magyar gabonaárakat 40, a mezőgazdasági munkások béreit 30—50%-al leszorítja. Ez a világpiaci támadás a keleteurópai gabonatermelés ellen világosan mutatja, hosv a kapitalisztikusan szervezett amerikai mezőgazdaság ugyanolyan, de hatásaiban agrár-vidékeken még borzasztóbb gazdasági politikát követ, mint a nyugateurópai nagyipar. A világpiac kialakulásával olyan helyzet támadt a mezőgazdaságban, hogy az árakat végleg és állandóan a tengerentúli nagy gabonakamrák hatalmas termelése szabja meg, ami azt jelenti, hogy jóval kisebb termelő költsé11 161