A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

A kongresszus megnyitása - Balogh Edgár beszéde

szántsága. Ma már odáig értünk, hogy céltudatos, tervszerű taktikával bekapcsolódhatunk újból a fiatal kisebbségi magyar értelmiség s az ezt utánpótló ifjúsági rétegek széles skálájú, mozgalmas életébe. Ezt a ma kívülünk fekvő, bonyolult: generációs életet a teljes bomlás és csőd jellemzi. Nemcsak megállott, hanem megáporodott ifjúsági és értelmiségi élet ez. Amiképen Győry Dezső, az Ujarcu Magyarok költője, a teljes impotencia művészi bevallásáig jutott el, megmondván őszintén, hogy „tiszta vagyok, tehetetlen vagyok!" — ugyanugy képtelenné vált a korszerű fejlődésre az a diáksereg iis, amelytől szükségszerűen eldifferenciálódtunk a gom"baszögi tábor óta. Az ifjúság ennélfogva szakpályákra menekült a szabad egzisztenciák reményében. Most, az élet küszöbén •éri ifjúságunkat, fiatal értelmiségünket a legmegrázóbb, legmegdöbbentőbb csalódás. Az imperialista kapitalizmus krízisében a magyar nemzetiség visszaszorításából adódó konjunkturális szellemi munkanélküliség mellé az (intelligenciának egy olyan strukturális, immár kiküszöbölhetetlen munkanélkülisége lépett fel, amely a szabad egzisztenciák lehetőségét aláásva nyomorúságos kenyérharccá realizálja a szabad szerzés vágyfantáziáját. Ez visszahat a tanuló ifjúságra is és feltartóztathatatlan a fejetlenség, az anarchia minden vonalon. Szerencsétlen ifjuságunk cinikussá, nemtörődővé válik s ebben a halálos levegőben csak a naiv dilettánsok s a reakció vigécei mozognak bátran, kihasználva egy megtorpant generáció tehetetlenségét és zavarát. A Sarló mai felgyűlt energiáival kivezetheti ifjúságunkat a kétség és a lélekrablás sötétségéből. Vissza kell térnünk a legszélesebb értelmiségi rétegekhez, s marxista metódusunkkal fel kell világositanunk azokat a harcos kibontakozások lehetőségeiről. A fiatalság nem reakciós, a fiatalság bizonytalan. Fölfejlődési lehetősége egyetlen pozitiv értékében: szakmabeli felkészültségében rejlik. Teremtsünk a fiatal szakértelmiség számára olyan munkakategóriákat, amelyek tisztára csak a szakmabeliségbol kiindulva az élet történelmi erőibe, föltörekvő tendenciáiba mentik át elsikkadásra ítélt generációnkat. Taszítsuk félre az útból az idejűketmult generációs kereteket és hozzuk létre a szakemberek reális mozgalmait, hogy megteremthessük a kisebbségi magyar szellemi dolgozók harcos kádereit. Teremtsünk orvosmozgalmat, amely a feltorlódott orvosi tudás és a megoldatlan népegészségügy antagonizmusából szocialista orvosbrigádokat fejleszt ki. Alakítsunk olyan