A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

A kongresszus megnyitása - Balogh Edgár beszéde

A második vitanap Balogh Edgár beszéde Kedves barátaim, a Sarló kongresszusa kibontakozáshoz kívánja segíteni a csehszlovákiai magyar értelmiség szakmozgalmait. Ez a kívánság a Sarló mozgalmának az egyes tudományos szakmákhoz való rendezetlen viszonyából ered. A már kisebbségi körülmények között felnőtt s az itteni gazdasági és társadalmi, nemkülönben szellemi eltolódásoknak és változásoknak kitett uj magyar értelmiségi nemzedék immár hatesztendős mozgalmasságában az első éveket a generációs élményanyag lirai kifejezése jellemezte. Uj, másult magyar öntudat, a kor mozgalmasságaiba rugékonyon bekapcsolódó emberi és magyar érzés, az uj feladatokra való eszmélkedés ma már romantikusnak tetsző kora volt ez. Az ujarcu magyarok, a magyar földbe, a magyar dolgozó rétegekbe gyökeret eresztő regösdiákok kora. Az általános generációs öntudatraébredést nyomon követte a generációs élmények, a körülöttünk és bennünk rejlő problémák kitudatositása és megmagyarázása. Ebben a második, fejlettebb etapban következett be a kisebbségi magyar ifjúság generációs egységfrontjának bomlása. 1928-ban a sajóvölgyi Gombaszög-major mellett egy főiskolás cserkésztábor keretében megalakult a Sarló. Céljául a kisebbségi magyarság gazdasági, szociális és kulturális problémáinak praktikus és elméleti vizsgálatát tűzte ki. A valóság vizsgálatából mindennemű kívülről jövő behatás nélkül a szocializmushoz jutott el a Sarló gárdája. Sulvos és a végsőkig feszitett munka volt ez, állandó ellentétes moizgás a tények és a teória között. Ebben a belső forrongásban és önfeláldozó erőfeszítésben a Sarló kivált az egyetemes generációs fejlődésből, szükségszerűen maga mögött hagyta a szélesebb ifjúsági tömegeket s csak azokat őrizte meg. magában, akik a megoldásra váró kérdéseket az élet egész komplexumában, mintegy polihisztori beállítottsággal voltak képesek felfogni. Ebben a mozgalomban nem volt kifejlődési tere mindazoknak, akik egy-egy szakma tudományos kategóriáján keresztül indultak a közélet felé. Az eredmény az volt, hogy a nagy gerjedésit generációs indulásból csak egy megfogyatkozott, megtépázott, de elszánt gárda jutott el az ujarcu magyaroktól a magyar szocialistákig. Ebben a gárdában gyülemlett fel a kisebbségi magyar élet tényismerete, a valóságlátás logikus elméleti magyarázata s a teorétikus felismerésekből való közéleti visszahatás történelmi el1&