A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Harmadik nap: A csehszlovákiai magyarság kulturája - Brogyányi Kálmán: A régi népi kultúra

A régi népi kultúra Irta: Brogyányi Kálmán A népi kulturának különösségét a környezettel, a tájjal való szoros kapcsolata adja meg. Innen származik a hegyi, dombvidéki, alföldi és vizmenti népek kulturkincsének kiilönfélesége és gazdagsága. A nép a tájjal, amiben él, a legteljesebb harmóniában és kapcsolatiban áll. A falu és a város elkülönült. Ez az elkülönülés még jobban hangsúlyozza a népi kultura különállását a várotsok kultúrájával szemben. Más az élettana, más sajátságok és belső törvényszerűségek szerint él és alakul. A nép — a földművelő, pásztorkodó vagy halászkodó parasztosztály — kulturája természetes, kollektiv osztálykultura. Még a pillanatnyi helyzetben is, a parasztság mai belső osztálytagozódása mellett is a népi kulturkincs közös, mert a parasztrétegek azelőtt a kezdetlegességi állapotból kiindulva, lassan fejlődő kulturközösséget alkottak. Ezt a közösséget csak a későbbi birtokviszonyok osztották meg. A népi kultura és művészet igy kollektiv szülemeny. A kollektiv őstermelés egy felépitménye, mely energiáit a természeti kapcsolatokból nyeri. Nincs hirtelen fordulat, izmus, különböző stilus vagy forradalom, mint a várak és városok feudális vagy polgári művészetében. Csak lassú és természetes fejlődés van benne, mely a sok paraszti individuum egymásrahatásából alakult. Ahogyan generációkon keresztül csinálták sorra ezeket a produktumokat, mindegyik adott hozzá valamit, csiszolta és tökéletesítette. A produktumok igy a szükséglet és készítés hatása alatt lassú, de tartós fejlődésen mentek át. A formák az ismétlés, bővítés, alakítás és javítás révén jöttek létre. Ezért oly erősek, tartósak és megbízhatók. Egyazon életkörülmény közös forrásából eredt a paraszti kultura és művészet egyazon cél: a szükséglet kielégítésére. Ez a cél volt: 1. A tárgyi szükséglet kielégítése, mely az anyag diktálta technikai készségen keresztül a népművészet egységes jellegzetességéhez, stílusához vezetett. Ezek az alkotások sorban: a ház, berendezés, ruházat, termelőeszköz, közlekedési és kultureszköz (például edény, kalácsforma, sulyok). 2. Az életkörülményektől meghatározott szellemi élet kielégítése (például mítosz, babona, kuruzslás, szexuális élet, zene, dal) 117