A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Harmadik nap: A csehszlovákiai magyarság kulturája - Brogyányi Kálmán: A régi népi kultúra

A népi kultura tárgyi alkotásai, mivel a tényleges szükséglet számára készültek, célszerűek, masszívak, alakításukat és dekorációjukat mindenkor az anyag adta mód és lehetőség határozta meg. Ezért anyagszerűek és a mai technikai standard vonalán is tökéletesek. A nyers és józan életszükséglet kívánta ezeket az alkotásokat, ezért hiányzik belőlük az esztétikus kigondolás, a ľart pour ľart-tendencia. Hogy mégis szépek, azt az a harmónia hozza Jetre,, ami az anyag, a megmunkálás és forma között uralkodik. A nem tul komplikált élet azután környezete jelenségeiben és formáiban (nap, hold, csillagok, virágok, állatok) végtelen gazdag motivum-kincset talál az anyagszerű dekoráció számára. A születés pillanatától a halálig körülöleli a parasztot a természetes életnek ez a kifejezésgazdagsága. A paraszt így materiális és szellemi szükségletének alkotásaival belső kapcsolatban van. Ez a jelképe és alapja a paraszti kultúrának. Ezt a régi paraszti kulturát a kapitalista termelés belső ellentétei kikezdették és a város gépipari termelése a természettel összekapcsolt falut egyrészt mint piacot, másrészt mint munkaerőt a falu tömeges városba tódulásával természetes harmóniájából kiforgatta. A magyar parasztság történelmi kifejlődésével mozdulatlan maradt a rajta felépülő feudális rend nyomása alatt. Ez a nyomás állandósította kezdetleges termelését. Gazdasági változás, evvel együtt kulturális változás a feudalizmus idején nem következhetett be, s miután a feudális korszak nálunk aránytalanul hosszabb ideig tartott, mint Nyugateurópában, szinte a mi napjainkig őrződött meg a paraszti kultura. Midőn a mult század forradalmi ifjúságának intellektuális lelkesedése és a köznemesség s a fejlődése kezdetén álló polgárság osztályérdeke az 1848-as forradalmat közjogi vágányokra tólta, a parasztság forradalmi erőit és érdekeit is a maga törekvéseibe kapcsolta be. A parasztság ezzel a „népi", a „magyar" szimbóluma lett és a népies nemzeti romanticizmus ideális elgondolásai a parasztról, mint a nemzeti jelleg kicsucsosodásáról, nemcsak a hatalmon levők szempontjából ideális paraszttipust mutattak be, de egyszersmint a főúri, polgári és egyházi uralmon levők kezeibe szolgáltatták a parasztság kulturáját. Ezzel a paraszti kultura minden szellemi és tárgyi kincse a feudális nemesség emlékeivel vegyitve egy sajátos komplexumban a kialakuló polgári korszak „nemzeti" eszméjének egyik legjelentősebb argumentumává vált, A népművészet, a népviselet a rendi nemesség viseletével együtt a „nem-