A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

Második nap: A csehszlovákiai magyar szakértelmiség szervezkedése - Deutscher Gruss (aul Senft német üdvözlő beszéde)

nyájunk számára az volt; a munkásmozgalom nem ismer remetéket, legkevesbé a kisebbségi sors remetéit. Pedig mennyire kisebbség vagyunk mi! Mi, az intelligencia, kisebbség vagyunk a nagy osztályok között, amelyek a harcot végigharcolják, és kisebbség, miiyen elenyésző kisebbség vagyunk ebben az államban! Engedjétek meg, hogy egy nem annyira hivatalos, mint inkább bizalmas szót is szóljak hozzátok, akik ezt a kongresszust Pozsonvban tartjátok meg. Emlékeztek, hogy mi, akik itt nagyobbára egy évfolyamból valók vagyunk, hét évvel ezelőtt a gimnáziumból kilépve, végére jutottunk a tudományunknak; semmi sem volt a kezünkben, csak az a bizonyosság, hogy a semmi előtt állunk. Ez a város, amelyben most a kongresszusotokat tartjátok, a mi számunkra, gyermekei számára, idegenné lett, idegen és szomorú, mint mi is önmagunk számára. Polgári fiuk voltunk és apáinktól csak életunalmunk által külömböztünk. Untuk és utáltuk ezt az osztályt, amely a maga ügyét olyan alaposan elvesztette, de ez az unalom és utálat mint az egyedüli lehetséges életforma tünt fel előttünk. Messze kerültünk egymástól. Dekadenciánk tábortüzei ellenséges hegyeken égtek, de mindnyájan az ellenforradalmat szolgáltuk. Ma ebben a városban, szülővárosunkban, ismét otthont találunk. Barátaink vannak azok között, akik idegenné tették számunkra: a dolgozó nép, a szlovákok, a csehek között. De Ti, Sarló, nagyban hozzájárultatok ahhoz, hogy most itt ismét otthon vagyunk. Segítsetek, barátaim, hogy mindazok, akik ma nemzetiségi és szociális tekintetben gyökértelenek lettek, a szocializmusban ismét megtalálják hazájukat.)