A Sarló jegyében. Az újarcú magyaroktól a magyar szocialistákig, a Sarló 1931-iki pozsonyi kongresszusának vitaanyaga (Pozsony : Sarló Országos Vezetősége, 1932)

A kongresszus megnyitása - Barta Lajos levele a sarlósokhoz

Barta Lajos levele a sarlósokhoz Pozsony, 1931 szeptember 24. Kedves barátaim! Eljöttetek ide, hogy magatokról és a világról beszéljetek, hogy vitatkozzatok és uj kiindulásokat találjatok arra, amit meg akartok valósitani magatokban és magatok körül. Amikor magatokról fogtok beszélni, az a világról való beszéd is lesz és amikor a világról fogtok beszélni, ez titeket is fog jelenteni. Ez ig

y van ma. Mert az ember nem oldhatja meg magát, ha a világot meg nem oldja és nem a világot, ha magát meg nem oldja. Ez az egymásbakapcsoltság, ez a kikerülhetetlenség: az a nagy valami, amiben élünk. Ti szerencsés emberek vagytok, olyan időbe születtetek bele, melyben az ember nemcsak önmagát, nemcsak nemzetét, de az egész emberiséget is megtalálja. De csak azok találhatják meg magukat az emberiségben, akik ki tudnak egymás felé egészen nyilni, mint ember. így jön létre az egymás felé kinyilt emberek millióiból a nagy kollektivitás, az uj emberiség. Ez az emberiség több lesz, mint csak természetrajzi gyűjtőfogalom, mert olyan emberek találkozó helye lesz

5 akik valamennyien egymáshoz és »az egészhez tudják hozzáigazítani azt, amit éreznek, gondolnak, akarnak és tesznek. A kapitalizmus embere nem tud ilyen lenni, azért keresitek és formáljátok magatokban az uj, a szociális embert. Megláttátok már régen, hogy az uj ember önmagától csak egy uj társadalomban formálódhat ki, azért keresitek és akarjátok az uj társadalmat. Az uj, szociális ember, aki uj társadalmat csinált magának az uj emberiségben: ez az a háromság, melyben a jövő nagy kialakulása lebonyolódik. A kapitalizmusból nem lehet az uj emberiséget kiformálni, azért az uj és szociális ember harca az uj emberiségért nem lehet más, mint: harc a kapitalizmus ellen. Az idő dolgozik értünk, de a ti feltörésiek az uj gondolatokhoz mégis nehezebb volt, mint más nemzet fiaié. Ti nem egy népben, csak egy népdarabnak nemzeti közösségében éltek. Politikailag ennek a népdarabnak a neve: „magyar nemzeti kisebbség". De ha magatokból ki akartátok hozni az uj, a szociális embert, ennek a népdarabnak nemcsak meghatározó politikai formájába, de az örök, tehát biológiai folyamataiba és egyetemesen felhalmozott élő kulturmatériájába kellett elmerülnötök, hogy feloldjátok magatokban mindazt, ami a jövő számára már nem II