Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Forbáth Imre

KAMASZKIÁLTÁS A nyár lúgos medencéiben vörösre gyúlt szemeimmel ácslegény vagyok széles szőrös mellemet átússzák kicsiny és nagy folyók apák bazalttenyereiket tartják a gyermekek fölnyitott szívén urak uralkodnak tőkések felfuvalkodnak mozikban visszájára nyargal az idő a kisdedek óriásfejét irtó parancsolatokba bugyolálták a cigányok és farkasok hófehér fogukkal már közelednek a városok felé de a nyár és az illetlen kamasz kiált a kamasz én vagyok aszkéta homlokom mögött körök párvonalasok és forró nőstények kuporognak mert Óbudán csontváz vagyok város nagyságú csontváz vagyok és város vagyok jajgató kupola vagyok fenékrekonyult keresztjeimmel tótágasba fordult kutakkal kutak csillagvizes mélységeivel a folyók feneke és teteje vagyok szívemben hullámzó folyami hulla vagyok gyár vagyok gép vagyok szomorú pontos futószíj vagyok forgok kapaszkodom kiáltok az öregek farán szikrát verek énekemmel az erdők aranydalaiba a havasok mély visszhangját kiáltom a költők körömcsiszoló műhelyeibe az éhezők drámai kórusait a szűzlányok ágyékcsiklandó vihogásába a prostituáltak vérbajos sikolyát a munkások munkahimnuszába a bosszú fekete tüskéit 88