Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Bólya Lajos

FÖLÍROM A JELET Szétrúgom a házam és elindulok. Letördelem a fák lombját, hogy fülledtebb legyen az éjjel, föld alá hajtom a folyókat, hogy némaság legyen. Az éjszakából kilököm a holdat, a csillagokat lesöpröm az égről, elhúzok falvak fölött és városok fölött, s a rongyos házak ablakán besziszegem: Az éjszaka mögött máglyákban ég a búza, a messze tengerbe süllyed a sok drága gyümölcs, s óriás raktárak mélyén dohosodik a fehér kenyér. Ma sem volt kenyered, és holnap sem lesz. Sután állsz és vársz. Mire? Ma éjjel kijössz a házadból, ha nem akarod, hogy széttépjelek vele. Milliók állnak és várnak a döbbent éjszakában, keleten betömöm a nap útját, hogv fel ne kelhessen, s a vaksötét égre fölírom a jelet. 67