Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Bólya Lajos

HEGY A LAPÁLYON Lapályon születtem, kis dombkirályok országában, de titokzatos erők felfelé löktek, és lassan elmaradt mögöttem temetődomb, szőlőhegy, templomtorony. Jajgatva nőttem heggyé a lapályon, s szavam már nem értette senki, semmi, mert sajogva formáltak idegen heggyé vulkáni kezek. Megállni akartam, hol még láttam az embert, és fájt a baja, kínja, gondja, de felfelé húztak ismeretlen szférák, és moraj lón dobtak fájdalmas tüzek. És nőttem. Ma már hó szállt a fejemre, s agyamra dermedtség ült. A szivem körül még ki-kivirít egy fenyőlomb, dal is felhangzik, de fejem már fehér, már magam vagyok, társaim a szél, a felhők, a fényes erőtlen nap és éjjel a csillagok. 68