Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Sáfáry László

MUNKÁBAN Nehezen jöttem el Budapestről, mégis hazajöttem, nem énfelém sugárzik már a kedvesem szeme, a forró nyári napon mit kódorogjak ott egyedül. Az apám itt dolgozik néhány legénnyel, közéjük állok én is, húzom a mérnöki láncot, cöveket ütök az erősszagú füvek közé, búza nő ezen a három holdon a tavasszal, ház és kertecske lesz még az ősszel azon a hetven négyszögölön. Az erdőben baltával megyek előre, gyorsan jár a kezemben, alig tud rajta tántorogni a lombok közt behulló napsugár. El is fárad belé és pihenni megy, helyébe lép a jóval soványabb alkonyati csillag. Pihenni megyek én is, a tüskés bozótoson csak holnap vágjuk át magunkat. Most vár a friss szénakazal, a fáradtság és a szénaszag gyorsan el fog altatni engem, holnap meg korán keltsetek fel, sárgarigók! Keltsetek fel korán, mert csupa balta és cövekelés, csupa munka lesz ez a nyár, és nem lesz nekem semmi bajom a szerelemtől. 258