Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Sáfáry László

REJTETT ÖSVÉNY A fű gyengén kétfelé csapzott, rejtett ösvény húzódik itt. Szomjas őzek vonulnak rajta reggelenkint, minden kis zajra felfigyelnek, lábuk futásra készen remeg. Csendben hintázzatok, fák koronái, csendesedj, zúgó patak! Űzött ember szalad most erre, űzött ember bújik meg köztetek! Védd meg őt, szilaj vihar, villám, most arra támadj, ahol az estben felvillan a szurony! Tápláljátok őt, vad gyümölcsfák, az igazság köztetek bujdosik! 259