Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Merényi Gyula

MYLITTÁT HALLOM (A vámpír) Nagy, delejes szemétől megigézve Heverek a nincsben ájult-fehéren. Mély karma mellemben édes borzalom És issza a vérem, a vérem. S csöndbe tökéletesednek a hangok, Izzásba teljesednek a színek. Tán jó volna szentelt torkához kapni Fojtogat ón — de minek, minek. Az ízek már vakítón zengenek S a borzongásim összetorlanak: Ásott, szegény szivembe ronton És feketén megy, megy le a nap. S nagy, delejes szemétől megigézve Heverek a nincsben ájultan, fehéren. Mély karma mellemben édes borzalom És issza a vérem, a vérem. 221