Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Merényi Gyula

VARJAK Káromolva a ködöt s a havat Kerengnek árván a Város felett Villogó szemű, sötét madarak. Hangjuk rekedt s a szárnyuk petyhüdött. Csúnyák, mert nem a gyönyört dalolják, Hanem a nyomort, az éhet s dühöt. S az Éj riasztja őket mogorván. Az egyik szegény, vak udvarra csap S jóllakik keserű szeméttorzsán. A legvénebb, fáradt, kopott, kidőlt A toronyóra mutatójára ül És ösztökéli a kehes időt. A dacos harmadik a gazdagok Házára szállt s komoran repesztőn Megkopogtatta a bezárt ablakot. Káromolva a ködöt s a havat Érkeznek vészesen a Város felé Villogó szemű, sötét madarak. 222