Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945

Győry Dezső

12 Nem érte utói szálló vágyunk a való. Sem honn. Sem sehol. Mi elsuhantunk a jövőbe, s amaz meghátrált valahol, így lett világunk önzárt rendszer, s törvénye tüneménybeli: nem népek voltak, csupán eszmék, nem nyers valók, csak visszavervék hit-napunk hold-visszfényei. Mit mondjunk, hogyha számon kérik, mért nem jött utánunk a zöm; s mért zúdult ránk, emberi ösvény csapóira, bosszú-özön; mért nézett ránk poroszló-szemmel a mindenkori idegen; s kik is anyánk nevében szóltak, mért fogtak puskát a tarkónknak, testvérként, tévből, hidegen? Felelhetne egy Földrész sorsa. Jaj, nem így vártunk, felelet! Nem hallgattál a költőidre, Európa: moshadd kezedet! Porban vagy. Ám leged magossán célpontként úszom, büszke sas: sorsunk sorsa az úttörőknek, s mértéke a kortárs időknek épp a haj SZct S et nemulass. 13 En és ezer társam a sorsban szegényekért s kicsinyekért fájtuk s izgultuk ezt a sorsot: rossz életet jobb életért. 175