Rejtett ösvény – Csehszlovákiai magyar költők, 1918-1945
Földes Sándor
A KÖLTŐ HALÁLA Jiří Wolker emlékének Meleg csók ő a szegények szemén, hogy előre és szebben lássanak holnapok örömét még mai szenny fekete savával írja és sorai kusza rendjén szédülő éhesek vánszorognak sötét, mély pinceszemekkel, csak kezükben villog a penge és nem tudja a jószavak cintányérját csattogva összeütni mert benne, benne viharzanak a sírok, gyárak és börtönök vele íratja temetődalát a megrokkant világ félelmetes benne a teher s a pörölyszavak növő zápora de néha ereiben a tiszta gyermek lázad kacagva és vére belelő veil a tollba és ír égő betűkkel madarakról, melyek csőrükben az emberszívet viszik fészkükbe hogy felmelengessék gyilkos századok hideglelését az új oszlopokról ír, amelyek alapját didergő hajszában tapossuk és a boltozatról ír — s a láz világnagy sátora alatt — időmutató karja mélybe hull... hol van, kinek erős száján északfénnyel virul lehullott kacagásunk? ki hív be minket szive árnyékába? vak tavaszok jönnek a nyomor dűlőin a lázadók szoborrá fagynak, szájukon kereszt az elfeledt ige milliók átkozva tapogatják a Földet és semmit markolnak s a vakokkal megindulnak az emberséges kutyák új csillagot keresni. 139
