Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Királyhelmec

— ímhol urak iťť a német, iťť a török, iff a György baráť. Van háť kibe vállogassafok. De merf én nem vagyok sem némeť, sem íörök, sem kámzsás baráf hanem vagyok magyar: háť egyedül magyarságom érdekeit köveíem s kövefelem. Tudom, íi is így érezfek, háf így is hafározzafok most iff e gyűlésen. — Szinť lássunk 1 — kiabáltak össze vissza az urak — mif vélsz háf, mii cselekedjünk ? — Azf véli ő velünk együff, — szólf közbe nagy rikoltással Drugeth Gábor — hogy az ország sem a németé, sem a töröké, sem a baráté ne legyen, hanem a mienk. Dixi. Úgy legyen. Erre szövetkezzünk és a magyar célok elérése végett ültessük lóra hadainkat. Hiába magyarázta Perényi, hogy ő még csak elvben s általánosságban beszélt, az urak csak azt ismételgették : — Mienk a föld, mienk a várak tömege, mienk háf az ország is, de semmiképen sem a németé meg a töröké. Megmutassuk ! Olyan múló parázs összeesküvés volt ez, mely őseinknél nem ment ritkaságszámba és melyei az estébe húzódó pazar pataki ebéd már el is feledtetett velük : de híre mégis feljutott Bécsbe, Volt aki gondoskodjék erről. Hiszen Serédy Gáspár, a Ferdinánd számára meghódított erős tokaji vár kapitánya, mindig is bizalmatlan és irigy szemmel nézett Perényinek itt a habsburgi párton való érvényesülésére. Le kell hát ez előreíörtetésf, e sikereket, ez emelkedést törni. Le is törte alaposan. Merf midőn Perényi vitézeivel a Buda fölmentésére gyülekező sereghez csaflakozoff : Ferdinánd Eszfergomban elfogatta őt. Hiába kapálódzoff Perényi az árulás vádja alól, hiába menekültek ép bőrrel a csávából azok az urak, akik Patakon legfüzesebben ágálfak Ferdinánd ellen : Perényi Péferf a bécsújhelyi börfönbe szállították. Nem végezfék ugyan ki, csak egyszerűen ott feledfék. Az ő mozgékony szelleme azonban a börtönben sem íudoff foglalkozás nélkül lenni : ékes magyar versezeíekben lefordított egyes bibliai történeteket és azokhoz képeket is festett. Végre hat évi sinylődés után, j548-ban ráeszmélt Perényire a bécsi kormány minf olyan rabra, aki álfal — 63 -