Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szerednye

iťť eleveniťeťťe föl az egri véres napok emlékéi a jó pálos atyák körében s midőn ezek őt magyar lelkük szent áhítatában minden hősök fölé emelték, ő szerényen tiltakozott : — Nem, nem. Ha az a Bornemissza Gergő nem konfundálja tüzes kerekeivel s miegyéb furfangos praktikáival a törököt, meg ha az egri asszonyok nem viaskodnak vala két férfi helyett is : higyjétek páterek, hogy nem futamodott volna meg a kontyos had. Én csak egy ember voltam. — De legnagyobb a nagyok közötti — igy a páterek. Némely krónikások szerint az ő kedvelt Szerednyéjén halt is meg hős Dobó István, mások szerint Szereden. Szerednye-Szered. Idők folytán e két vár hasonlatos neve egybefolyt- Az azonban bizonyos, hogy a közeli Dobóruszkán van eltemetve és sirján ma is olvasható a latin fölirás. Magyarra fordítva: Itt fedi sirja Dobó Istvánt, ki az egri falaktól Visszaveri hajdan sok ezernyi hadát a töröknek, S ellenségei fölött ülvén kitűnő diadalmat, Vele Magyarhon végveszedelméí messze elűzte. Fia s örököse Ferenc, megszerezte sok pereskedés után a dús sárospataki uradalmat is, de ezzel szemben elhagyta ősei hitét. Luther vallásához csatlakozott és ennek folytán a szerednyei pálosok alatt kezdett inogni a talaj. Nem is került sok időbe és Dobó Ferenc egyszerűen kitessékelte őket. Azt mondta : — Barát csuhája nem vár ormára való. Lakozzék az barát kalastrom cellájának csöndjén, nem pedig álgyu közelén. Szükségem vagyon a várra. A várat aztán török foglyok munkájával átalakította, uj falakkal s bástyákkal övezte, sőt a török rabkezek oly pompás borpincét ástak, mely még ma is létezik s a legnagyobb pincéje Szerednyének. A vár teljesen elvesztette egyházias vonatkozásait s jellegét. Szolgálta a Dobó cimer hadi céljait addig, mig Dobó Ferec a 17. század második évében magtalanul tért meg őseihez. Leányágon és a Balassa, Perényi, Kevendy, Zeleméry, Lorántffy családokon keresztül Rákóczi kézre került. - 39 - (|