Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szerednye

De akkor már semmiféle jellegei nem viseli magán, hacsak a pusziuláséí nem. Lassan, de feliariózhaíaílanul korhadt, omlott, dőlt össze. Köveit, melyeket hajdan a templomosok annyi fáradsággal és szokásos jóizlésíikkel hordtak egymásra, a szerednyeiek kis házaik építésére használták fel. Egyik megmaradt falának peremén rakott fészkéből bölcs mélázással néz le az ott folydogáló Ville patakba a gólyamadár. Ki tudja ? . . . talán az egyik templomos nagymester, vagy valamelyik pálos házfőnök reinkarnált porhüvelye ez a gólya, amely csak egyedül van emlékezéssel Szerednye múltjára és szomorúan kelepeli gólyanyelven : — így múlik el a világ dicsősége ... memento mori... - 40 - (|