Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Gács

— Ki építette a várai ? és volí-e hozzá királyi placéfuma ? Nem fudofť e kérdésekre senki sem felelni, a vár meg szorongva hallgatott. No, ha senki sem épiťeťfe és e senkinek még királyi engedélye sem volt az épitéshez, akkor nincs joga fönnállani. — Pereať. Le kell rombolni— zúgta az országgyűlés. Gács várának falai ťeháť széthányaítak. Ekkor a vár ura ugyan már a törökverő Losonczy István volt, de hát ő odalenn a bánsági részeken édeskeveset érť rá az országgyűlés határozataival és messzefekvő, kü'önben is elhanyagoltan búslakodó várával törődni : minden idejét és gondolaťáť a törökök abajgaťása foglalta le. Nem is kereste ő Gács birtoklását. Ferdinánd király sokáig kétségeskedett, kinek adja Gács várát, vagy inkább a hozzátartozó birťokoť : Perényi Péternek vagy Losonczy Istvánnak. De aztán elszámlálta ujjain — Perényit illetőleg nehéz művelet volť ez, ťekinfve várainak sokaságát — hogy melyiknek van kevesebb birtoka és a számolás Losonczy javára döntött. Az elpusztított vár tehát ez időben éppenséggel nem vitt szerepet. Ura, Losonczy István is csak annyiban kapcsolódott bele az itteni közéletbe, hogy kilenc éven keresztül a megye főispánja volt. De ha megjelent a megyében, soha nem maradt el oldala mellől vitéz bajtársa, a szintén hírneves hadvezér, Forgách Simon. Már ekkor egybefonódott a Losonczy és Forgách név Nógrádban, különösen midőn aztán Simon is megyei birtokos lett Csitár község donációja révén. — Immár meggyökeresedíem e szép táiékon — mondta akkor örömmel nejének, a nemeslelkű Pempflinger Orsolyának — és itt maradok. — Igen, jó uram — simult hozzá szemérmeíes mosollyal Orsolya asszony — mi itt maradunk, de bennünk s általunk folytatódik és itt marad az ifjú élet is, melyet szívem alatt hordozok. . . A jövő teljesen igazolta Forgách Simonné jóslatát, azonban amig ez teljesedésbe ment, addig még sok víz folyt le az Ipoly medrében. Mert a 16. század derekán majdnem az egész vármegye a török hódoltság igáját — 328 -