Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Nagyida

ürgés-forgás, tisztogatás, nagy izgalom járťa a nagyidai várban az 1

538-ik év tavaszán. Perényi V. Péter koronaőr és erdélyi vajda — a vár ura — hozza nagy s fényes kísérettel Krakkóból Zsigmond lengyel király szépséges leányát, hogy vele itt megpihenjen és hogy Szapolyai János király karja közé vezesse majd. A tavaszi szellő vigan lengette a magyar s lengyel nemzet, a Szapolyai s Perényi esaládok színeiben pompázó zászlódiszeket, az ünnepi köntösben járó-kelő várnépség izgatottan tárgyalta a küszöbön álló nagy eseményt és az Ida patak is csörgedezve tört elő a tátraaljai hegyekből a hírrel : Már jönnek . . . jönnek 1 Azonban nem jó hírnöknek bizonyult a patak, mert ime habzó lovon vágtat be a várba egy csatlós : — Nosza emberek! bérfát, kötelet, rudat szedjetek össze, mert a királyné karréta kocsijának tengelye tört. Itt éppen a Szálhegy alatt. Mire azonban a várnagy összeszedte a szükséges kellékeket és elindult a Szálhegy irányában: onnan meg már a várt vendég kísérete léptetett elő. Sőt maga Izabella, a királyi ara is jött velők, nem ugyan a dágványba rekedt díszes és kényelmes hatfogatu karrétában, hanem poroszka lovon, míg balján Perényi táncoltatta főlováí. Mindkét ló akkori szokás szerint törökösen volt szerszámozva : párducbőr kápával és szügyellővel, bagariabőr farmatringgal, teveszőr hevederrel és kékszínű, széles kengyelvassal. - 161 10