Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Céke

kére nézve, aminf öreg Szirmay Anťal az ő régies jegyzeteiben fölsóhajt. A leégeti falu csak fölépült, a kivégzettek hozzátartozói csak megvigasztalódtak. De magának a várnak története véglegesen befejezést nyert akkor, midőn a következő évben a császári hadak az összeesküvésben részt vett többi várakkal együtt fölrobbantották. A falu emelkedett helyén álló inpozáns kastély azonban még fönnmaradt és abba a Klobusitzky család helyezkedett el. Az idő kereke azonban forgott egyet és ők is eltűntek annak forgatagában. A cékei kastély utolsó lakója 40 évvel ezelőtt Battha Zsiga volt. Amióta ő befejezte agglegényi sorban komorkodó életét, a kastély is halódik. És végvonaglásaiban nincs aki jajszavát meghallaná s megértené. Uj birtokosai érzéktelenek erre, a vele szemben terpeszkedő várhegy teteje pedig üresen bámul a mélybe: a várnak csak a föld színével egyenlő némely alapfalai láthatók ott fönn. Mintha csak rászabták volna a cékei várra s kastélyra az írás szavát : Desolatione desolata est terra et non est qui recogitet eam. Pusztulással pusztult el Céke egykor erős és sok versengést látott vára, kőhalmaz a hajdan vígságos napokat látott, a vidék nemes családainak jókedvétől visszhangos kastély és nincs sehol senki, aki megemlékeznék reája, aki megakasztaná a kövek egymásra hulladozását. - 89 - (|