Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Szalánc

f

rüszkölve s pöfögve igyekszik a vonaf fölfelé az eperjes-ťokaji hegylánc nyúlványain, hogy maid Kassái elérje. És egyszerre az erdők zöldjéből egy különálló hegykúp nyúlik elő, íefején hatalmas donjonnal, mely uralja az egész vidéket. Szalánc várának impozáns romjai. Hosszú századokon át Eris almája királyok, oligarchák, főurak és hódítók között : most csendes regélője nagy vitézi tetteknek és országhíres cselekedeteknek. Ott kezdődik regélése, midőn az Aba nemzetségből származó Finta nádor lobogója lengett ormain. Vig élet volt akkoriban Szalánc várában. Mint az egész országban is. Kun László járt elől a példával, hiszen az italon és könnyüvérü kun asszonyain kívül semmi sem érdekelte őt. Csak midőn fejére kezdtek nőni a főurak és egyes várurak — közöttük maga a nádor is Szaláncon — s fittyet hánytak királyi szavának : akkor állt sarkára a bábkirály. Meghozták Finta nádor fékíelenkedésének hírét és a király dühödten szólt Pektari Joachin pilisi ispánhoz, az ő főtanácsosához : — Haddal megyek Finta ellen. Kutyaság, mily orgiákat müvei Szaláncon. — És te király, Közösszegen ? — mondá Pektari, mialatt összefont karokkal merőn nézett a fiatal királyra. — Azí én teszem, a király. Kardra hányom, fölperzselem Szaláticoí. Már gyermekkorom óta üldöz engem és anyámat ez az ember, mosí háí igy is, úgy is beťelí a méríék. - 90 - (|