Dienes Adorján: Regélő romok (Rozsnyó. Sajó-Vidék, 1935)

Tárkány

híveire döntő csapásť mérjen. Szerencs felé akarta seregéi fordítani. Már hadsorba kezdtek állani a hadi népek, már maga Telekessy is lóra készült ülni a vár udvarán, midőn habzó paripán gyorsfutár torpant eléje a szóval : — Im vegye kegyelmed az én úrnőmnek Gyulaffy Eufrozinának, Drugeth Gábor özvegyének megkülömbözteteit íiszteletküldéséf meg e sürgős írását. Abban az írásban pedig arról értesítette Telekessyt Eufrozina nagyasszony, hogy Perényi Gábor tudomással van Szerencs küszöbön álló ostromáról, Telekessy után akar seííengeni, hogy két füz közé fogja. Várja meg háí Tárkány várában Perényit és ott végezzen majd vele. — Eb Várja 1 — fakadt ki Telekessy, — nem arra termett vár és terep ez, hogy ütközetet lásson. Mit ért ehhez asszonyi állat ? De abban igaza van neki, hogy előbb Perényivel kell végeznem. Előre hát fiuk Zéíénynek, haza. Azután onnan Varannó felé, Perényi elébe I Telekessy Imre nem fordult meg soha többé Tárkányban és Szerencset sem vette el János Zsigmond kezéről, mert ebben a halál megakadályozta. Azonban unokája — az ifjú Mihály — révén a Telekessyek ismét kontaktusba kerültek Tárkánnyal egy szomorú eset folytán. A 17. század első éveiben történt ez, midőn a vallási villongások, politikai pártoskodások és török becsapások egész Zemplén megye területén bizony lezüllesztették a közállapotok rendjét és a magánvagyon biztonságát. Semmiképen sem volt okos dolog tehát értékekkel megrakottan utazgatni. És lám, a bécsi udvar mégis megtette azt, hogy kincsekkel megrakott szekereket menesztett Erdélyből a felső megyéken át Bécsbe. Mert hát Báthory Zsigmond lemondott a fejedelemségről és Bát= hory András bibornok foglalta el azt. De pár hónap multán Bécs fölbujfására Ördög Balázs baltája ketté szelte fejét a fiatal — 34 éves — és nagyrahivatoít bibornok-fejedelemnek. Ismét a nádszál Zsigmond lett a fejedelem, de rövidesen megint csak lemondott, mert hogy ő papnak megy. Élő papnak, de meg kiváltképen halott papnak semmi szüksége nincs hívságos földi kincsekre, ékszerekre, aranymarhákra — gondolta Bécs. — 67 -